Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei I. (Budapest, 1982)

I. Levéltártani kérdések

Ma a szovjet levéltárügy fejlődésének egyik legbiztosabb záloga, hogy vezetői rendszeresen őszinte vizsgálatnak vetik alá a levéltárügy minden területét — köztük a tudományos munkát is — és józanul számba veszik a haladást és a hiányosságokat egyaránt. Ezt látjuk F. J. Dolgichnak az utóbbi évek tudományos-kutató munkájára vonatkozó elemzésében is: „A problémák mélyen tudományos megközelítése jellemzővé válik a szovjet levéltárügy fejlődésére. Az utóbbi években észrevehetően megnőtt mind a levéltári intézmények, mind pedig a szakágazat vezető tudományos-kutató intézete, a VNIIDAD által végzett tudományos munkák színvonala. Ugyanakkor, az állami levéltárak tevékenységének, valamint a minisztériumok és főhatóságok írásbeli ügyvitelének még számos égető kérdése nem lett a tudományos-kutató munka fő témája." /10/ Miután számot adtunk a szovjet levéltárügy néhány, a 70-es években jelentkező fejlődési tendenciájáról (az írásbeli ügyvitel gyors fejlesztése, a levéltári anyag védelmének fokozása, a levéltári anyag felhasználásának javítása, a tudományos-kutató munka színvonalának, a jogi szabályozó tevékenységnek az elmélyülése, a levéltárügy szervezeti felépítésének, a levéltári munka szervezetének a javítása stb.), vetnünk kell egy pillantást a 80-as évekre, a jövőre is. A tudományos kutatómunka egyik ágaként jelent meg a levéltárügy területén is a jövőkutatás, a prognóziskészítés, amely a tervkészítés színvonalának javulásához vezetett. Melyek a szovjet levéltárügy prespektivikus tervei az 1980-as évekre? A szovjet párt- és kormányszervek által, különösen pedig az 1978-as kormányrendelet által meghatározott feladatokból kiindulva a Levéltári Főigazgatóság kidolgozta „A szovjet levéltárügy fejlődésének fő iránya 1990-ig" címet viselő távlati tervet. A terv szerint a szovjet állami levéltárak tevékenysége az elkövetkezendő időszakban igen sokoldalú lesz. A tudományos-kutató és módszertani szakembereknek meg kell oldani egy sor aktuális elméleti problémát, közös kutatásokat kell folytatniuk a szocialista országok levéltári intézményeivel, valamint fontos feladatuk a tudományoskutatómunka és az élenjáró tapasztalatok felhalmozott eredményeinek a gyakorlatban való meghonosítása. A tudományos-információs tevékenység a társadalom növekvő retrospektív információs szükségletének kielégítésére fog irányulni. A levéltári intézmények fő feladata a tudományos-információs tevékenység hatékonyságának a fokozása. A levéltári intézmények továbbra is részt vesznek az írásbeli ügyvitel egyre hatékonyabb megszervezésében. Különös figyelmet fognak fordítani azokra az irattárakra, amelyek tudományos-technikai és kinofotó-fono-dokumentumokat őriznek. Az egyik legfontosabb feladat az iratok őrzését szolgáló levéltári szervezet tökéletesítése lesz. Ezt elsősorban a levéltárhálózat bővítése révén fogják elérni. A levéltári kádermunka területén a figyelmet a munka termelékenységének javítására, a feladatoknak megfelelő káderellátás biztosítására fogják fordítani. A külföldi levéltárakkal együttműködve folytatni fogják a Szovjetunió népei történetére vonatkozó iratoknak a felkutatását, valamint a levéltárosok tapasztalatcseréjét is. Ha áttekintjük a 80-as évek fent vázolt programját, azt látjuk, hogy az 1970-es évek munkájának, főbb tendenciáinak szerves folytatását képezik. Mindez természetes, hiszen már az 1970-es évek második felére kialakult a szovjet