Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei I. (Budapest, 1982)

ELŐSZÓ Az Üj Magyar Központi Levéltár azokat a dokumentumokat gyűjti össze, őrzi meg, dolgozza fel, és teszi mindenki számára hozzáférhetővé, amelyeket az államhatalom, az államigazgatás és a jogszolgáltatás központi szervei, valamint a gazdasági életben jelentős szerepet játszó vállalatok és szövetkezeti szervek 1945 óta hoztak létre. Ez az anyagegyüttes elsősorban a felszabadulással végbement történelmi fordulat, és a magyar társadalom forradalmi átalakulásával összefüggő folyamatok kutatásához nyújt nélkülözhetetlen forrásbázist, de emellett a történelmi ismeretterjesztés és tudatformálás gazdag lehetőségét is magában rejti. Az alig több mint egy évtizedes múltra visszatekintő Levéltár éppen ezért tudatosan törekszik arra, hogy a népi demokratikus és szocialista korszak történetét, a politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális életben végbement változásokat és eredményeket szemléltető, az egykorú valóságot a maga ellentmondásaival együtt tükröző forrásanyagot rendszeresen közzétegye. Ez a törekvés eddig öt olyan kiadványkötetben realizálódott, amelyet nemcsak a korszak kutatói és a szakmabeliek fogadtak érdeklődéssel, hanem a történelem oktatásának hasznos segédanyagává vált. Ez a kötet, amely most az olvasó elé kerül, mind szándékában, mind pedig tartalmában jelentősen különbözik az eddigiektől. Elsősorban az intézményben folyó szakmai-tudományos munkáról ad keresztmetszetet, s e tevékenység produktumait teszi közzé. Ennek megfelelően a kötet három fejezetre oszlik. Az első fejezet bevezetőjeként a levéltár főigazgatójának tollából történeti áttekintés keretében megismerhetjük az intézmény jelenlegi helyzetét, munkájának, gondjainak főbb csomópontjait. E részben olvasható az intézmény munkatársainak legfrissebb kutatási eredményeit összegező néhány figyelemre méltó levéltártani, elméleti, módszertani tanulmány is, amely joggal keltheti fel a modern iratokkal foglalkozó szakemberek érdeklődését (a vállalati iratkezelés, a műszaki dokumentumok, a számítástechnikai adathordozók archiválásának kérdései stb.). A második fejezetben hét igazgatástörténeti tanulmány kapott helyet. Ezek többsége egy-egy főhatóság, illetve hivatali szervezet működéseit, s az általuk létrehozott iratok forrásértékét elemzi. E munkák — ugyanúgy, mint az első fejezetben találhatók — kiegészítik és bővítik a levéltárosi szakismereteket, s fontos segédanyagot szolgáltatnak a további feldolgozó tevékenységhez és a történeti kutatáshoz. Emellett érdekes és tanulságos olvasmányul szolgálhatnak az államigazgatásban dolgozók számára is. A kötetet az intézmény sokszínű, mozgalmas életéről tudósító hírrovat zárja.