Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei I. (Budapest, 1982)

II. Igazgatástörténet, fondismertetések

A cikk adatai szerint 15 görögkeleti szerb és 2 római katolikus iskolán kívül 42 délszláv tannyelvű állami iskolát nyitottak meg, ezek közül 17-be egyetlen egy tanuló sem iratkozott be. A cikk szerzője szerint ennek egyik oka a szülők gyakorlatias gondolkodása, akik gyermekeik boldogulását a magyar nyelv minél tökéletesebb elsajátításában látják biztosítva, s erre a célra a magyar iskolát alkalmasabbnak találják, mint a nemzetiségit. A másik ok véleménye szerint az, hogy egyes szülők (annak ellenére, hogy a kormány mindent megtett annak érdekében, hogy az ilyen jellegű aggodalmakat eloszlassa) attól tartottak, hogy a nemzetiségi iskolába történő beiratkozásnak később valamiféle lakosságcsere keretében történő áttelepítés lehet a következménye.

21 A 42 megnyílt délszláv állami iskola közül 11-ben a tanulók száma nem érte el az 1200/1946. sz. VKM rendelet által előírt 15 fős létszámot. A 42 délszláv tannyelvű állami iskola, valamint a 15 görögkeleti szerb és 2 római katolikus iskola mellett (melyek szintén nemzetiségi tannyelvű iskolák voltak) 2 állami és 22 római katolikus magyar tannyelvű iskolában a délszláv nyelvek valamelyikét tanítják. Az 1945/46-os tanévben a magyar kormány Pécsett délszláv tanítóképzőt állított fel. A cikk a továbbiakban a román és a szlovák iskolákkal foglalkozik. 1947ben 8 román állami, 3 görögkeleti román tannyelvű iskola működött. Ezen kívül Gyulán az 1946/47. tanév elején román gimnáziumot állítottak fel. A szlovák iskolákkal kapcsolatban a cikk kissé keserűen állapítja meg, hogy ,,a szlovák iskoláztatás kérdése a magyar nemzetiségi politika legsajátosabb és legfájdalmasabb esete". A megjegyzés a kitelepítéssel kapcsolatos nehézségekre utal, hiszen a legtöbb szlovák 1947-ben hagyta el szülőföldjét. A nehézségek ellenére a magyar kormánynak sikerült 8 szlovák népiskolát felállítania, a békéscsabai szlovák gimnázium azonban diákhiány miatt még mindig nem működött. A problémák fő okát a cikk szerzője abban látja, hogy „sajnos a magyarországi szlovákság hivatalos képviselői... a magyar kultuszkormány által felállított szlovák iskolákkal szemben a merev elutasítás álláspontjára helyezkedtek".

22 A koalíciós időszak nemzetiségi politikáját összegezve elmondhatjuk, hogy a kitelepítések negatív hatása igen nagy szerepet játszott abban, hogy a tisztességes és becsületes erőfeszítések ellenére a mindennapi élet gyakorlatában nem sikerült következetesen érvényesíteni a demokratikus szellemű nemzetiségi politika elveit. A telepítések igen nagy károkat okoztak, mert kedveztek a nacionalista szenvedélyek fellobbanásának, s a későbbiek során nehezítették az itt maradó nemzetiségi lakosság beilleszkedését a szocializmust építő Magyarország társadalmába. A fiatal magyar demokrácia azonban a rendkívüli gondok és nehézségek ellenére is megteremtette a nemzetiségi iskolahálózat alapjait, melyek később kiindulópontul szolgálhattak a szocialista nemzetiségi oktatásügy megszervezésének. Az 1947-es augusztusi országgyűlési választások után a politikai hatalomból gyakorlatilag kiszorult a burzsoázia. 1948-ban a két munkáspárt egyesülése, a nagyarányú államosítások révén a népi demokrácia proletárdiktatúrává fejlődött. Végleges vereséget szenvedtek azok a reakciós erők, melyek a nemzetiségi kérdésben a nacionalizmus és a sovinizmus politikáját képviselték. Ez a körülmény lehetővé tette, hogy a magyar népi demokrácia és a szocializmus útját választó szomszédos népi demokráciák közötti kapcsolatfelvétel folyamata nagy mértékben felgyorsuljon. A kor haladó politikusai tisztában voltak azzal, hogy a kapcsolatfelvétel, a szoros baráti együttműködés kialakulása a nemzetiségi kérdés megoldása szempontjából óriási jelentőséggel bír. 1947. október 15-én Belgrádban magyar—jugoszláv kulturális egyezményt írtak alá, ezt