Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei I. (Budapest, 1982)

I. Levéltártani kérdések

azok végrehajtásának ellenőrzése, a hitelügyek alakulása tükröződik a Pénzügyminisztérium (PM) anyagában. Természetesen más, nevezetesen gazdaságpolitikai kérdések is bőven megvilágítást nyernek, elsősorban a PM Közgazdasági Ügyosztályának, Ipari Főosztályának állagában. A Pénzügyminisztérium is azok közé a fondképzők közé tartozik, amelyiknek a debreceni időszakból származó iratai is megmaradtak. A jogszolgáltatás felsőbb szerveinek főcsoportjában (XX.) található iratképzők mutatják a felszabadulás után bekövetkezett változásokat a legfelsőbb jogszolgáltatási szervek területén. A Népbíróságok Országos Tanácsa, a Népfőügyészség megalakulásával olyan új, demokratikus jogszolgáltatási szervek alakultak, amelyek igen fontos politikai tartalmú ügyekkel, elsősorban a háborús és népellenes bűnösök felelősségre vonásával foglalkoztak. E nagy történeti forrásértékű iratokon kívül a levéltár átvette már a Legfőbb Államügyészség, a Kúria, a Legfelsőbb Bíróság, a Központi Döntőbizottság (utóbbi kettőét 1953-ig) iratait is. A Központi Döntőbizottság fond ja a gazdasági szervek termelésével, áruforgalmával összefüggő jogvitákat tükrözi. A XXVI. Intézetek, intézmények főcsoport — még ha a szervek listája hiányos is — néhány jelentősebb szerv anyagát tartalmazza. Fontosabb fondképzők: MASZOBAL, Dunavölgyi Timföldipari Tervező Intézet, Posta Tervező Iroda, Országos Neveléstudományi Intézet, Területrendezési Intézet, Magyar Kivándorlókat és Visszavándorlókat Védő Iroda, Operaház, Állami Hangverseny és Műsorigazgatóság, Növényvédelmi Kutató Intézet. A felsorolt szervek anyaga eléggé töredékes. A levéltár egyik legfontosabb feladata a felszabadulás után működött intézetek, intézmények feltérképezése és anyaguknak a begyűjtése. A testületi jellegű szervek — bár tarka képet mutatnak — iratanyaga korántsem teljes. Információnk szerint az ilyen jellegű fondképzők iratainak egy része elkallódott, a megmaradt rész felderítése viszont folyamatban van. Forrásértékénél fogva megemlítendő az Ipartestületek Országos Központjának, a Magyar Kereskedelmi Kamarának, a Tudományos és Felsőoktatási Tanácsnak, az Országos Földművelésügyi Tanácsnak anyaga. Az egyesületek közül (XXVIII. fondfőcsoport) kiemelkedik a Magyarok Világszövetsége, a Kisiparosok Országos Szövetsége, a Magyar Képzőművészeti Szövetség. A többi egyesület levéltárban található anyaga ezideig még csak töredékes; egyik-másik szerv anyagának terjedelme mindössze 1—2 ifm között mozog. A gazdasági szervek (XXIX. fondfőcsoport) iratmennyisége sorrendben az államigazgatás legfőbb szerveinek (XIX. fondfőcsoport) anyag után következik. Legjelentősebbek az iparügyi, a kereskedelmi, a pénzügyi szférában működött vállalatok fondjai. Az ipari vállalatok — köztük a Csepel Vas- és Fémműveké, a Dunai Vasműé — iratai gazdaságpolitikánk gyakorlati végrehajtásáról tanúskodnak, fontos üzemtörténeti forrásértékek. A levéltár őrzi az 1946-ban a szénbányák vagyonkezelésére alapított Magyar Állami Szénbányák Rt., a nehézipari vállalatok központi irányítására létrehozott Nehézipari Központ (NIK) 1946—1950. évi iratait. Az ország kereskedelmi életének egy-egy részére világítanak rá az exportimport lebonyolítására kialakított állami külkereskedelmi vállalatok irategyüttesei. Ezen levéltárban őrzött anyagok fondképzőinek mindegyike a nevében megjelölt szakmai területen fejtette ki tevékenységét, bonyolította üzletkötéseit. Ilyenek: AGRIMPEX Mezőgazdasági Külkereskedelmi Vállalat, CHEMO-