Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei I. (Budapest, 1982)

II. Igazgatástörténet, fondismertetések

érdekeltségek Felügyelő Hatósága és a Revizori Központ küldötteiből álló bizottságra bízta. A bizottság feladata lett az is, hogy „a vizsgálat tartására jogosult hatóságokkal való kapcsolatot, a vizsgálat lefolytatásának mikéntjét, és az esetleg felmerülő nézeteltérések megoldásának módját és rendjét részleteiben kidolgozza" (4), és foglalkozzon a revizori szervek szervezeti egységesítésének kérdésével. A bizottsági előkészítés után az 1620/1948. Korm. sz. rendelettel (5) a Gazdasági Főtanács felügyelete alatt, a Pénzintézeti Központ keretében az „egyes vállalatok belső ügykezelésére és üzletvitelére vonatkozó vizsgálatok és az arról készített jelentések anyagainak központosított kezelésére és irattározására" (6), valamint a különböző hatóságok által ugyanabban a tárgyban elrendelt vizsgálatok időrendi összeegyeztetése céljából létrehozták a Közérdekű Vizsgálatok Nyilvántartóját (továbbiakban: KVNY). A rendelet kötelezte az illetékes hatóságokat, hogy a vizsgálati jelentéseket 1 példányban haladéktalanul küldjék meg a KVNY-nek, továbbá, hogy minden egyes újabb vizsgálat lefolytatása előtt tájékozódjanak a KVNY-ben rendelkezésre álló vizsgálati anyagokban. Ezzel egyidejűleg a KVNY megkezdte az 1946. augusztus 1. utáni vizsgálati jelentések összegyűjtését. Az összegyűjtött vizsgálati anyag azonban nem volt teljes, mivel nem tartalmazta a köztartozás lerovásával és behajtásával kapcsolatos pénzügyi vizsgálati jelentéseket. A pénzintézeteket a Magyar Nemzeti Bank, a Pénzintézeti Központ és az Országos Tervhivatal is ellenőrizhette, vizsgálati anyagaik azonban szintén nem kerültek a KVNY-be, ugyanúgy, mint a bírósági és rendőrségi vizsgálati jegyzőkönyvek. A KVNY-ben a jegyzőkönyveket vállalatonként csoportosítva kezelték, ezeket megtekinteni kizárólag a KVNY-nek erre a célra szolgáló helyiségében lehetett, a vizsgálandó vállalat nevét és az ellenőrzés célját tartalmazó megbízás alapján. A vizsgálatok alapos előkészítését szolgálta, hogy a felhatalmazott személynek jogában állt a KVNY-ben található — a megbízásban megjelölt vállalatra vonatkozó — összes jelentést megnézni. A vizsgálatok összhangba hozatalának és a munkák ésszerű megosztásának biztosítására a LÁSZ, a pénzügyminiszter, a kereskedelem és szövetkezetügyi miniszter, a Gazdasági Főtanács, a Közellátási Hivatal, a Közérdekeltségek Felügyelő Hatósága, a Magyar Nemzeti Bank, a Pénzintézeti Központ, a Szakszervezeti Tanács, a Magánalkalmazottak Szabad Szakszervezete, a Mérnökök Szakszervezete és a Hites Könyvvizsgálók Országos Szövetsége, valamint a KVNY egy-egy küldöttéből állandó bizottság alakult. A bizottság elnöke (7) a LÁSZ küldötte, helyettese pedig a Gazdasági Főtanács képviselője volt. A titkári teendőket, valamint az előadói feladatokat a KVNY vezetője látta el. A bizottság havonta egyszer ült össze a vitás kérdések megoldására. Az ülések közötti időben felmerülő sürgős ügyekben a bizottság felhatalmazása alapján az elnök, elnökhelyettes vagy a bizottság titkára intézkedhetett, de intézkedéseiről a bizottságot a következő ülésen tájékoztatniuk kellett. Az állami érdekeltségű vállalatok feletti állami felügyelet rendezésérő] szóló 488/1948. G. F. sz. határozat (8) értelmében állami vállalatnál — az adóhatóságok, rendőrség és bíróság vizsgálatain, valamint a LÁSZ ellenőrző tevékenységén felül — más revizori szerv nem végezhetett vizsgálatot. 1948 áprilisában került sor a KVNY hatáskörének bővítésére (9): ettől kezdve az állami vállalatok ugyanis belső ellenőrzési feladatok elvégzésére csak a KVNY útján vehettek igénybe revizort. A fentiek értelmében a KVNY a Magánalkalmazottak Szabad Szakszervezetének segítségével listát állított össze a hites