Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei I. (Budapest, 1982)
II. Igazgatástörténet, fondismertetések
súlyos alkotmányjogi felelősség terheli. Ezért a Jóvátételi Hivatalnak feltétlenül az egész minisztérium, illetőleg az ezt képviselő miniszterelnök úr felügyelete és irányítása alá kell tartoznia." Felvetette: „Ha a Jóvátételi Hivatal a Gazdasági Főtanács irányítása alatt állna, a minisztérium alá csak közvetve tartoznék. Ez ... az alkotmányos felelősségnek olyan láncszerű áthárítását jelentené, ami a miniszter felelősségét illuzórikussá tenné." A közellátásügyi miniszter több mint négy oldalon keresztül taglalt kifogásai közt az egyik leglényegesebb a következő volt: „A Közellátásügyi Minisztérium jóvátételi árellenőrző revizori szervezetének a Jóvátételi Hivatalhoz való átcsatolásával kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy az ipari jóvátételi szállítások közvetlenül, vagy az alvállalkozókon keresztül közvetve az egész árszabályozást döntő módon befolyásolják, mert egyes szakmák termelésének mintegy 90%-át veszik igénybe... Ezért legfeljebb arról lehet szó, hogy egypár revizort átengednek a Jóvátételi Hivatalnak." Az idézett aggályok, ellenérvek olvasásakor szem előtt kell tartani azt, hogy az alkotmányosságra hivatkozó koalíciós partnereket a kommunista pozíciószerzés elleni fellépés is vezérelte. A jóvátételi kötelezettségek teljesítésére más módszert viszont, mint az állam gazdasági befolyásának növelését, nemigen tudott senki ajánlani. így — mint az esetek többségében — némi engedmény után, az MKP itt is keresztül tudta vinni akaratát. Az idézett elutasító vélemények után a Minisztertanács nem tárgyalhatta az eredeti, GF által jóváhagyott rendelettervezetet eddigi formájában, így újat kellett készíteni. A GF titkársága számára egyértelmű volt: olyan rendelettervezetre van szükség, amely akceptálja a kifogásokat, ugyanakkor az elutasított elképzelést más úton megvalósítja. 1946. február 4-én, egy jóvátétellel foglalkozó tisztviselő a következő javaslattal fordult Vas Zoltánhoz: „Az orosz hatóságok a tényleges helyzetet elismerve a parancsmegrendeléseket és egyéb átiratokat legnagyobb részben már közvetlenül a Gazdasági Főtanácshoz intézik. Ezzel a jóvátételi kormánybiztosság hatásköre tulajdonképpen megszűnt. Tekintettel azonban arra, hogy a szervezés alatt álló Jóvátételi Hivatalunknak megfelelő személyzete nincs, és az eddigi ügykezelést különben sem lehetne megrázkódtatás nélkül elvonni a Kormánybiztosság begyakorolt szerveitől, feltétlenül indokolt a Jóvátételi Kormánybiztosság szervezetét, illetőleg személyzetét a GF titkársága helyiségeibe helyezni át." 27 Vas Zoltán még aznap aláírt egy határozatot, amely hivatkozva a Jóvátételi Hivatal megszervezésével kapcsolatos felhatalmazásra, valamint az idézett javaslatban is említett gyakorlatra, felhívta a Kormánybiztosság vezetőjét, hogy „... a Kormánybiztosság egész személyzetével és összes ingóságaival és ügyirataival együtt 24 órán belül a Gazdasági Főtanács Titkárságának épületébe ... költözik át". 28 A keltezés tehát február 4-e. Az idézett miniszteri vélemények közül az igazságügyminiszteré február 7-én, a kultuszminiszteré január 26-án, a közlekedésié február 6-án kelt. Vas Zoltán idézett utasítása, túl azon, hogy kész helyzetet kívánt teremteni a Jóvátételi Hivatalról szóló rendelet elfogadása előtt, dokumentálja a GF titkárság módszereit is. Az utasítás formára ugyanis olyan határozat, amilyeneket általában csak a Főtanács, mint testület fogadhatott el. Az aláírás fölött pedig ott áll: „A Gazdasági Főtanács megbízásából". A Jóvátételi Hivatalról szóló rendelet végül 1946. február 12-én jelent meg. 29 Figyelembe vette a tervezettel kapcsolatos leglényegesebb észrevételt,
