Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei I. (Budapest, 1982)

I. Levéltártani kérdések

KÁPOSZTÁS ISTVÁN AZ ÜJ MAGYAR KÖZPONTI LEVÉLTÁR Cím: 1014 Budapest I., Hess András tér 4. (Postafiók: 1250 Budapest, 16.) Telefon: 160-962, 161-383, 360-774, 360-581 Főigazgató: Verő Gábor A központi szervek működése során 1945 után keletkezett iratanyag átvételére, őrzésére, ezek iratkezelésének ellenőrzésére, irattárainak felügyeletére a Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1969. évi 27. számú törvényerejű rendelete Űj Magyar Központi Levéltár (UMKL) név alatt létrehozta hazánk második országos levéltárát. A levéltár szervezetileg 1970. június 1-én alakult meg, vagyis immár egy évtizede fejti ki a kulturális tárca (kezdetben a Művelődésügyi Minisztérium, később a Kulturális Minisztérium, jelenleg a Művelődési Minisztérium) felügyelete alatt a tudományos, közművelődési, igazgatási feladataiból fakadó, népgazdaságilag hasznos tevékenységét. Levéltárunk funkciójának kialakítása az 50-es évekhez nyúlik vissza. A szocialista korszak iratanyagát begyűjtő, kezelő részleg felállítása 1954-ben történt meg az Országos Levéltár keretében, mégpedig az ún. népi demokratikus csoport (NDCS) elnevezéssel. Vezetője, az akkori főigazgató-helyettes, Szedő Antal volt. A csoport kis kollektívája rövid idő alatt látványos eredményeket ért el: begyűjtött, rendezett és jegyzékeit közel 2000 ifm anyagot. Sajnos ennek az állománynak mintegy 40%-a az 1956-os események során az Országos Levéltárban keletkezett tűz áldozatává lett. Pótolhatatlan értékeink pusztultak el az 1945—1949 közötti évekből nagyobb tételekben: az Ideiglenes Kormány debreceni anyaga, BM Hazahozatali Kormánybiztosság, VKM egyházügyi osztály, Elhagyott Javak Kormánybiztosság, Szövetséges Ellenőrző Bizottság, Iparügyi Minisztérium, Anyag- és Árhivatal, Népi Kollégiumok Országos Szövetsége (NÉKOSZ), Kereskedelem- és Szövetkezetügyi Minisztérium, Gazdasági Főtanács iratai, Országgyűlési jegyzőkönyvek stb. Tekintettel a nagyarányú iratpusztulásra az Országos Levéltár vezetősége úgy látta, hogy a csoport önállóságának a jogosultsága is megszűnt, a csoportot beolvasztotta a polgári kori osztályba. A felszabadulás utáni időszak iratainak levéltári problémái azonban napirenden voltak, a gondok egyre jobban szaporodtak, különösen az irattári selejtezések vonatkozásában. Az állami szervek iratainak védelméről és selejtezéséről szóló 45/1958. (VII. 30.) számú kormányrendelet végrehajtása igen nagy és felelősségteljes munkát igényelt a modern iratokkal foglalkozó levéltárosok számára. E rendeletből következő feladatok ellátására szervezte meg a levéltári vezetés újból 1959-ben az önálló népi demokratikus csoportot, amely 1961-től már osztálykeretek között népi demokratikus