Mikó Gábor: Egy levéltár régmúltja. A Zarka család középkori okiratai - Subsidia ad historiam medii aevi Hungáriáé inquirendam 15. (Budapest, 2023)
Oklevéltár - Közlési elvek
42 Egy levéltár régmúltja pedig minden tétel esetében újrakezdődik. Az effajta megjegyzések túlnyomó többségét az okiratokban fellelhető, leginkább figyelmetlenségre visszavezethető nyelvtani hibák vagy véletlen szókettőzések korrekciói, esetenként pedig kihagyott szavak pótlásai teszik ki. Általánosságban elmondható, hogy a szövegek közlése során igyekeztem a lehető legkevesebb egységesítéssel élni. Néhány kivétel természetesen akad: minden esetben egybeírtam például a necnon és a posthec szóösszetételt, illetve nem különböztettem meg a quondam és condam írásmódot, hanem az utóbbi alakra normalizáltam. Az átírás során a hazai középkori latinságban a klasszikus ae helyett használt e alakot megtartottam, míg a íz-formát egységesen cz-nek írtam át.174 Eredeti alakjukban tartottam meg ellenben a helyesírási sajátosságok többségét, ezeket ugyanakkor (!)-jellel ellátva, így egyértelművé téve, hogy nem sajtóhibáról vagy félreolvasásról van szó. Megjegyzendő, hogy Hajnóczy átírásai készítése során — szerencsénkre — törekedett a betűhű másolásra,175 ennélfogva a csak az ő gyűjteményében az utókorra maradt szövegek közlésekor sem kellett az eredeti példányok átírásakor követett elveken változtatni. 174 Hajnóczy kommentárjai már saját korának latin helyesírása szerint íródtak, amely ismét az ae alakot használta e helyett, illetve a íz-formát ci helyett. Ezeket természetesen magam is így közlöm. 175 Ez megállapítható volt mindazon esetekben, amikor mind a másolat, mind az annak mintájául szolgáló eredeti oklevél ránk maradt. Több közölt szöveg esetében előfordult, hogy azok több példányban is ránk maradtak. Ezek esetében az alábbiak szerint jártam el. Amennyiben mindegyik példány a Zarka családnál maradt fenn, szövegüket összevetettem egymással, az eltérő alakokat pedig — a Zsigmondkori Oklevéltár megoldásához hasonlóan — perjellel elválasztva közöltem. Ha a két vagy három oklevél közül csak az egyik tartozott a Zarka-levéltárhoz, a további példányt vagy példányokat pedig más archívumok őrizték meg, minden esetben a Zarka-féle oklevelet vettem alapul, a többi iratot pedig csak akkor használtam fel, amennyiben az előbbiben egy vagy több szó olvashatatlan volt. Ennek oka, hogy a kötet célja mindenekelőtt Zarka család középkori okleveleinek kiadása volt, és nem egy-egy perben keletkezett iratanyag teljességre törekvő kritikai edíciója. Figyelembe vettem más levéltárak példányait azonban akkor, amikor a Zárkáknál lévő irat csak Hajnóczy másolatában volt meg. Az oklevelek szövegét — természetesen terjedelmüktől függően — igyekeztem viszonylag bő és informatív magyar nyelvű kivonatokkal ellátni. Ezt követik az okiratok lelőhelyére, fennmaradási formájára utaló adatok. Az eredeti példá
