Mikó Gábor: Egy levéltár régmúltja. A Zarka család középkori okiratai - Subsidia ad historiam medii aevi Hungáriáé inquirendam 15. (Budapest, 2023)
Oklevéltár - Közlési elvek
Közlési elvek Az Okmánytárban kiadott százharmincöt szöveget két nagy csoportra lehet bontani: az elsőbe tartoznak mindazon oklevelek, amelyek eredeti formájukban ránk maradtak, míg a másikat a csak Hajnóczy másolataiból ismert diplomák alkotják. Az eredetiben ismert kiadványok textusát minden esetben az adott középkori irat alapján állapítottam meg, Hajnóczy másolatát azonban — amenynyiben az is rendelkezésre állt — kontrollként szintén felhasználtam az átírás során. Ez azért is célszerűnek látszott, mivel Hajnóczy az okleveleket közel két és fél évszázaddal ezelőtt tartotta a kezében, ennélfogva - különösen a ma már rossz állapotú okiratok esetében — bizton lehetett számítani arra, hogy egyes lakúnák a kópiák alapján pótolhatóak lesznek. Hajnóczynak az egyes oklevelekről készített leírásaira (pl. pecsétek, hátlapi feljegyzések) azonban csak akkor utalok, amennyiben a leírt jellemzők egyike-másika ma már nem érvényes az eredeti példányra: legjellemzőbb példa erre a 18. században még meglévő, ám mára eltűnt pecsétek esete volt. Azon okleveleknél ellenben, amelyek csak Hajnóczy másolataiban maradtak ránk, minden, a kópiában olvasható, vagy ahhoz illesztett megjegyzést feltüntettem a közlés során. Mivel Hajnóczy a transsumptumokat nem bontotta szét, hanem másolatai alapját a fizikai valójukban eléje került okiratok képezték, az oklevél külső ismertető jegyeire vonatkozó megjegyzések mindig a „keretet adó” irat szövegét követően, []-zárójelbe illesztve kerültek kinyomtatásra. A szövegekhez kétféle jegyzetapparátus tartozik. A folyószámozással ellátott lábjegyzetekben oldottam fel a szövegközi dátumokat, továbbá itt szerepelnek az adott oklevél valamely tartalmi eleméhez (leggyakrabban hely- vagy személynevekről, illetve hibás darálás esetéről van szó) fűzött magyarázó jellegű kommentárok is. Ezek számát és terjedelmét azonban igyekeztem a lehető legszűkebb keretek között tartani, és hosszas magyarázat helyett inkább a vonatkozó szakirodalomra utalni. A jegyzetek másik típusát a filológiai megjegyzéseknek tartottam fenn. Ezeket, amennyiben az adott oklevél indokolta, a szövegek után helyeztem el, jelölésük az ábécé kisbetűivel történt, amely