Mikó Gábor: Egy levéltár régmúltja. A Zarka család középkori okiratai - Subsidia ad historiam medii aevi Hungáriáé inquirendam 15. (Budapest, 2023)
A középkori levéltár - Birtokok a középkorban
30 Egy levéltár régmúltja jutott.119 Miként jutott Kinizsi a birtokhoz? 1482. június 12-éről ránk maradt Bátori István országbíró oklevele, amelynek tartalma szerint Kinizsi kérésére Polyáni (Polányi) Tamás fiai, Osvát és György egy olyan, tulajdonukban lévő függőpecsétes oklevelet mutattak be, amelyben Zsigmond király Karakót Pecöli Zarka Miklós mesternek adományozta.120 Az átirat szövegét végigolvasva teljesen egyértelmű, hogy a Polyániak ugyanazt a privilégiumot mutatták be, amelyet Zsigmond állított ki Zarka Miklós számára 1397. július 27-én.121 Némi szerencsével a história előzményei is felderíthetőek. Bátori országbíró egy szintén 1482-ben kiadott oklevelében ugyanis arról tanúskodik, hogy Kinizsi átiratot kért azokról az iratokról, amelyek igazolták azt, hogy a Polyániak Karakó jogos tulajdonosai.122 Erre ők bemutatták egyrészt a csornai konvent egy 1459-ben kelt oklevelét, amelyben Zarka Zsigmond fia, 123 László szegénysége miatt rokonának, Polyáni Tamásnak eladta Karakó birtok fele részét. Bemutatták emellett a kapornaki konvent 1481 novemberéből való kiadványát is, amelyben az 1459-es adásvételben eladóként szereplő Zarka László két fia, Miklós és Zsigmond Karakó birtok másik felét is a Polyániaknak adta. Számunkra most csak a konkrét oklevelek sorsa érdekes. Az, hogy a Polyániak 1482-ben be tudták mutatni Zsigmond király Zarka Miklós részére adott privilégiumát, nem meglepő, hiszen ekkorra már a teljes birtok az ő tulajdonukban volt. A possessio megszerzését tanúsító két konventi oklevél eredeti formában nem maradt fenn, ezeket talán, miután a birtokon túladtak, nem őrizték tovább. Annál meglepőbb, hogy a Zarka Miklósnak adott 1397. évi privilégiumot nem Kinizsinek adták tovább, hanem, úgy tűnik, visszajuttatták Miklós utódainak. Mindez két szempontból keltheti fel figyelmünket. Egyfelől, magának a Zarka levéltárnak az anyagában is ki lehet mutatni olyan esetet, amikor az adományzott birtok új tulajdonosa az előző tulajdonostól eredeti birtokbiztosító iratokat is megkapott,124 itt viszont, mint láttuk, ennek épp az ellenkezője történt. A példa másrészt arra hívta fel a figyelmemet, hogy hiába volt az 1397-es privilégium a család középkori levéltárában, hiába szerezték vissza valahogyan a Polyániaktól 1482 után, és hiába őrizték még 1787-ben is, 119 Molnár L: „Zöld Kódex” 307. 120 DL 8144. 121 DL 42652. (Oklevéltár 28. sz.) i22 DL 15404. 123 Zsigmond esetében a nagy birtokszerző (2.) Miklós fiáról van szó. 124 Lásd alább Ostfi Gergelynek a Molnári Püspök családhoz került okleveleit.
