Mikó Gábor: Egy levéltár régmúltja. A Zarka család középkori okiratai - Subsidia ad historiam medii aevi Hungáriáé inquirendam 15. (Budapest, 2023)
A középkori levéltár - Családtagok a középkorban
24 Egy levéltár régmúltja szeptember 21-én megkötött békére kényszerít ette.67 E hadjárat során Zarka Miklós Stillfried várának ostromakor vitézségével kitüntette magát, amelynek jutalmául az uralkodótól a Vas megyei Vát és Sarmasd földek egyes részeit kapta adományul; a király továbbá elrendelte Porpác birtok határjárását és a possessio Miklósnak történő iktatását is.68 Miklós bő két évtizeddel később, 1352-ben az adományt Nagy Lajos királlyal is megerősíttette.69 Az oklevelek már Fejér kiadása óta ismertek nyomtatásban, ezért adataikat az említett családtörténeti munkák szerzői ismerték és idézték. Érdemes azonban megemlékezni arról, hogy előbb Almási Tibor fogta gyanúba a Károly-féle adománylevél hitelességét, majd az ő bizonyítását figyelembe véve nemrégiben magam az 1352. évi Lajos-féle átírás koholt voltáról győződtem meg.70 Mindkét okirat említi már Miklós Pecöl nevű birtokát, így az adományozott minden bizonnyal azzal a Pecöli Zarka Miklóssal azonos, akit 1339-ben és 1353-ban is említenek oklevelek.71 Mivel a Károly-, illetve a Nagy Lajos-féle adománylevél írása nem üt el élesen a korabeli hiteles diplomákétól, magam nem jóval későbbi korban készült hamisítványokkal számolok. Megszerkesztésüket leginkább olyan határviták indokolhatták, amelyeket Zarka Miklós szomszédos birtokosokkal folytatott, és amelyek megtörténtét éppen Vát esetében mind 1339-ben, mind 1364-ben bizonyítani is tudjuk.72 Károly és Lajos királyok adományleveleinek hitelességétől függetlenül bizonyos tehát, hogy a család a 14. század közepén Pecölön és annak közelében már birtokokkal rendelkezett.73 67 Az eseményekről máig legbővebben: Wertner Μ.: 1328. évi magyar-osztrák hadjárat 44-64., 234-246. Tágabb külpolitikai kontextusba illesztve lásd Skorka R: Csökkentett vámtarifájú út 456-457. - A hadoszlás időpontjára lásd Almási T.: Az 1329. évi „residentia exercitus regis” 47-56. és Piti E: Királyi hadoszlások 384. 68 Oklevéltár 6-8. sz. 69 Oklevéltár 12. sz. 70 Lásd az Oklevéltár előbb idézett tételeinél felsorolt szakirodalmat. AOklt XXIII. (1339) 515. és 524. sz.; AO VI. 59. sz. 77 AOklt XXIII. (1339) 515. és 524. sz.; AOklt XLVIII. (1364) 992. sz. 73 Ezen Miklós ugyanakkor - legalábbis a ránk maradt adatok szerint - országos jelentőségű hivatalt nem viselt: Arch. 1301-1457. II. 220. 74 Lásd uo. és az alább idézett további oklevelekben. Miklós még élőként szerepel a fent említett 1364. évi oklevélben, így aztán nem okoz nehézséget, hogy az oklevelekben 1377 és 1411 között rendre feltűnő,74 „Pecöli Zarka Miklós fia, Miklós mestert” valóban az ő fiaként azonosítsuk. Az általam ismert adatok alapján vitán felül ő volt a család későbbi birtokállományának megalapozója, egyúttal legsikeresebb gyarapítója. Engel Pál 1377-
