C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században III. rész. Az ún. 1397. évi esztergomi székeskáptalani egyházlátogatási jegyzőkönyv - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 13. (Budapest, 2021)
Az egyházlátogatási jegyzőkönyvet tartalmazó kötet anyaga(esküminták, vizitáció, rendelkezések, határozatok, oklevelek)
146 A kiadás elvei sósorban, a magyar egyháztörténet egyik legfontosabb forrása megérdemli, hogy az immáron százhúsz éve megjelent közlést felváltsa a mai kor elvárásainak megfelelő modern kiadás. A kiadás elvei A szövegkiadás a teljes kötet anyagát, azaz a középkorban és a kora újkorban keletkezett részeket egyaránt tartalmazza. A szövegközlés az 1526 előtti, illetve az újkori latin források Magyarországon szokásos elvét követi, figyelembe véve a legújabb ajánlásokat:792 a középkori résznél a normalizált ti és e megtartása a ci, illetve az ae helyett (az utóbbit az újkori részben meghagytam), ellenben a szó eleji w helyett vu szerepel, továbbá az u betűt a szó hangalakjának megfelelően írtam át v vagy hagytam meg u betűnek; a Beatus, Sanctus és személynevek nagy kezdőbetűs, személynevet nem tartalmazó ünnepnevek kis kezdőbetűs írása; Iohannes a Johannes helyett; a / betűnek csak vulgáris névalakok esetében való használata (az újkori részben ezeket nem javítottam át, hanem meghagytam a forrásban szereplő alakjukban); nagy kezdőbetűvel szerepelnek az Apostoli Szentszék, Apostolica Sedes és a császári fenség, Caesarea Maiestas szavak. A betűvel rövidített szavakat - pl. „V" = venerabilis és alakjai, „S" = Sanctus és alakjai - jelölés nélkül feloldottam 792 Tringli I.: Középkori oklevelek, Szovák K.: Korreferátum, Oborni T.: Kora újkori latin nyelvű forrásszövegek. A „középkori szöveg" tisztázatának készítője néhány szót a szokásostól rendszeresen eltérően írt: vespera és alakjai helyett minden esetben wespera és alakjai, a pius és alakjai helyett pyus és alakjai szerepelnek, ezeket szintén normalizáltam; csak úgy, mint az egyetlen bekezdésben szereplő Jeromos szó alakjait: Hyeronimus helyett Hieronymus). Hasonlóképpen javítottam, de jeleztem is, hogy a „komáromi" szó latin alakjában a másoló következetesen kihagyott egy szótagot, illetve elhagyta annak rövidítését: Camar(on)iensis. Ugyanakkor néhány szó esetében megtartottam az írnok kezére jellemző alakot: Nitra / Nitriens és alakjai helyett - szinte kivétel nélkül - a Nittra / Nittriens, a pecunia és alakjai helyett a peccunia és alakjai, a quotidianus és alakjai helyett pedig a quottidianus és alakjai szerepelnek. A szövegben a felet jelentő áthúzott „I" betűt ’ú-ként jelöltem. A vesszőhasználatban azt az elvet kívántam követni, hogy a szintaktikailag összetartozó elemek közé lehetőleg ne kerüljön vessző. A szövegekben előforduló arab, illetve római számok alakját megtartottam, általában is igyekeztem a szöveg írásmódbeli jellegzetességeit megtartani. Megtartottam a kézirat írásmódját a titulusok és a hosszú szövegeket tagoló scriptura longior esetében is, ezeket kiskapitálissal emeltem ki. A szavak esetleges hiányait (egy szótag kimaradt, rövidítés elmaradt) zárójelek között pótoltam.
