C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században III. rész. Az ún. 1397. évi esztergomi székeskáptalani egyházlátogatási jegyzőkönyv - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 13. (Budapest, 2021)
Előszó
8 Az ún. 1397. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv E forrás közlését és több szempontú elemzését nyújtja a szóban forgó második kötet, elsősorban a téma politika- és egyháztörténeti vetületeire koncentrálva.2 2 C. Tóth N.: Sasadi tizedper. 3 Kollányi F.: Visitatio 71-106., 239-272. 4 Kollányi F.: Esztergomi kanonokok, a munka előzményeire lásd az Előszót. 5 Kollányi Ferenc azt írta az Előszóban, hogy „a mohácsi vészt megelőző időből a kettős évszám nem azt jelenti, hogy ki meddig volt kanonok, hanem, hogy a kezem közt megfordult okmányban ettől-eddig találkoztam az illető nevével." (Uo. v.) 6 Vö. Köblös J.: Egyházi középréteg 8. 7 Esztergomi arch. A sorszámot nem viselő (időben harmadikként megjelent) kötet az Esztergomban működött székeskáptalan (ma székesfőkáptalan) és három társaskáptalan tagjainak jegyzékét, valamint az esztergomi szentszéki bíróságot alkotó személyek neveit és tisztségviselésük évkörét tartalmazza. Az esztergomi székeskáptalan ún. 1397. évi egyházlátogatási jegyzőkönyvének3 vizsgálata során ugyanis rövid idő alatt világossá vált számomra, hogy a forrás keletkezési idejének megállapításához, és a benne leírtak pontos elemzéséhez nélkülözhetetlen a káptalani archontológia használata. Mint mindenki más, magam is az esztergomi kanonokok névsorát és javadalomviselésük időhatárait tartalmazó, Kollányi Ferenc által végső formába öntött munkához fordultam.4 Az adattár használatakor azonban kiderült, hogy a mű, mivel éppen a canonica visitatio szolgáltatta egyik fontos forrását, e feladat elvégzésére nem alkalmas. Forráskezelése ugyanis már saját korában is elmaradott volt, sőt a saját maga állította korlátokat5 sem sikerült érvényesítenie. Azonban munkájáról, noha adatait sohasem ellenőrizték, a köztudatban mégis annak megbízhatósága terjedt el. Talán a forrásbőség6 mellett ez is hozzájárult ahhoz, hogy az utóbbi évtizedekben a középkori káptalanok működését rekonstruáló, úgyszólván virágkorukat érő elemzések során az esztergomi káptalan esetében fel sem merült annak modern szempontok szerinti vizsgálata. Mindezek okán egyetlen lehetőségem maradt arra, hogy az egyházlátogatási jegyzőkönyv vizsgálatához szilárd alapokat teremtsek: el kellett készítenem a középkori esztergomi kanonokok archontológiáját. A munka kezdő időpontját az első kanonok nevének említése, a záró dátumát pedig Esztergom török elfoglalása, 1543 adta. Az archontológiában szereplő méltóság-, javadalom- és tisztségviselők neveinek összeállítása a káptalan hiteleshelyi kiadványai, a jelenleg is Esztergomban őrzött hiteleshelyi és magánlevéltára, valamint a vizsgált időszak kiadott forrásait tartalmazó oklevéltárak alapján történt, a korábbi esztergomi adattár összeállítójának, Kollányi Ferenc munkájának a felhasználásával, adatainak ellenőrzésével.7
