C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században III. rész. Az ún. 1397. évi esztergomi székeskáptalani egyházlátogatási jegyzőkönyv - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 13. (Budapest, 2021)
Tanulmány - 1. Az ún. 1397. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv
56 Az ún. 1397. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv ral pedig 1520. június 1-jén íratta át.290 Mindazonáltal van egy apró probléma, amelyet az okleveleket eddig használók vagy észrevették, de nem foglalkoztak vele,291 vagy észre sem vettek: az eredeti oklevél, illetve annak átírásainak és „másolatának" szövege egy nagyon fontos részben eltér egymástól. Ez a hely pedig nem más, mint azoknak a településeknek a listája, amelyeknek a tizednegyedét az őrkanonok megkapta. Az egyszerűség kedvéért lássuk az oklevelek vonatkozó részét egymás mellett. (Lásd a 4. táblázatot, a kurzívan szedett rész az eredetiből hiányzik, az aláhúzott rész hiányzik a kiadásból, a / jel az 1516., illetve 1520. évi alakokat választja el, az áthúzott rész pedig az 1516. évi példányban kihúzva.) 290 DF 238010. és DF 237983. - Az oklevélnek ismert 1801. október 30-án, Faba Mátyás esztergomi káptalani jegyző által készített másolata is (DF 278390.). 291 Anjou XIX. 165. sz.: a regeszta szövegében [ ] között jelezték az átírások szövegtöbletét: „A [ ]-k közti rész E-ből hiányzik, A-ok tartalmazzák/' 292 DF 238010. 293 „contra nobilem Franciscum de Fanchyka proposuit eo modo, quomodo quedam littere ... Chanadini archiepiscopi dicte ecclesie Strigoniensis privilegiales sub pendenti sigillo eiusdem confecte factum quorundam quartarum eiusdem custodie Strigoniensis ex certis villis in eisdem litteris nominatim conscriptis provenire debendarum, tangentis et concernentis apud prefatum Franciscum Fanchykay haberentur ... pro iurium suorum defensione rehabere vellet lege dicti regni nostri requirente." - DF 237983. 294 „quamvis eedem littere apud ipsum haberentur, non tamen easdem in specie eoque per quosdam eidem causa conservationis date fuissent et assignate, eidem dare vellet, sed paria earundem in transsumpto litterarum nostrarum ipsi magistro Stephano concedere presto esset et paratus." - Uo. Talán az további bizonyítékok nélkül is egyértelmű, hogy az átírt oklevél nem a ma eredetiként ismert forrás, hanem annak egy interpolált hamisítványa volt. Ez a példány 1801-ben még meg volt, mivel a másolat erről készült. De vajon miért és mikor készülhetett a hamis példány? Az 1516. április 30-i oklevélből az átírás körülményeiről azontúl, hogy az éppen zajló országgyűlés 8. napján Vajai Ibrányi István őrkanonok kérésére történt, többet nem lehet megtudni.292 Nem úgy a négy évvel későbbiből. Az ezúttal már az új nádor, Bátori István nevében kelt oklevélből érdemes hosszabban is idéznünk: ezek szerint 1520. május 28-án megjelent a nádori jelenlét előtt a már emlegetett (Vajai) Ibrányi István őrkanonok, majd Fancsikai Ferenc ellenében előadta, hogy Csanád esztergomi érsek bizonyos függőpecsétjével megerősített privilégiuma, amelyet az esztergomi őrkanonokságnak a felsorolt falvakból járó negyedekről (jövedelmekről) adott ki, a mondott Ferencnél van, ezért azt István őrkanonok jogai védelmére az ország törvénye értelmében vissza akarja kapni.293 A személyesen jelenlévő Fancsikai Ferenc minderre azt felelte, hogy mivel arra neki is szüksége van, odaadni nem fogja, de azt átírás készítésére hajlandó átadni.294 Ez, mint látható, meg is történt. Az ügylet körül azonban több gyanús dolog is
