C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században III. rész. Az ún. 1397. évi esztergomi székeskáptalani egyházlátogatási jegyzőkönyv - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 13. (Budapest, 2021)
Tanulmány - 1. Az ún. 1397. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv
1.5. A székeskáptalan birtokai és jövedelmei 39 kért a székeskáptalan gazdasági jegyzőkönyvéhez fordulunk, akkor meglepve láthatjuk, hogy abban nem találunk a birtokra vonatkozóan semmit, jóllehet az előbb felsorolt többi falu szerepel benne.151 Ugyanakkor a felsorolásban két olyan falu is szerepel, amely a vizitáció 1397. évi - elvi - lejegyzésekor korántsem volt még a székeskáptalan tulajdonában. E kettő az Esztergom megyei Kistata és (Kis)Patacs birtokok, amelyek forrásaink szerint az azonos nevű családok birtokában voltak ekkor. A Patacsi család tagjai 1399-ben,152 1413-ban, 153 illetve egy András nevű személy még 1423-ban is kimutatható.154 Kistata birtokosai 1417-ben László meg fiai, Péter és Domokos voltak.155 Az utóbbi fiú 1422 előtt meghalt.156 1423 novemberében már László fia, Péter panaszolta be Kistatai Pál fiát, Antalt - barsi alispánt és lévai várnagyot (1422-1423)157 - bizonyos hatalmaskodásai miatt.158 A vizsgálatot az esztergomi káptalan kiküldötte és Patacsi András végezte Esztergom megyében, amelynek eredményeképpen Antalt megidézték kistatai birtokrészén.159 Az oklevél hátlapján valószínűleg az 1424. évi vízkereszti nyolcadról származó feljegyzés szerint időközben Péter meghalt és a pert apja, László folytatta.160 A következő adatunk a perre 1424 szeptemberéből van, amikor az esztergomi káptalan tanúbizonysága jelenlétében a királyi ember már László felesége, „Kati" ellenében idézte meg Antalt. Az 1424. évi Mihály-napi nyolcadon Antal ismételten nem jelent meg, viszont egy György nevű ember - talán a felperesi ügyvéd - személyesen volt jelen.161 A perre a későbbi időszakból nem ismert további forrás, valószínű, hogy a korábbi felek (Péter és apja, László, illetve Antal) halálával a per okafogyottá vált. A két birtok(ocska) sorsa ekkor fonódott össze: mind a Kistatai, mind a Patacsi család birtokrészei, minden bizonnyal örökös nélküli haláluk miatt, királyi kézre jutottak. Mindezt két dolog is megerősíti: az egyik Zsigmond király 1426. május 6-i Tatán kelt oklevelének tartalma, amely szerint a káptalan Pálóci György érsek tetszésével és egyetértésével a Nyitrai megyei Kürt birtokát 1500 újforinttal egyetemben átadták a királynak. Az uralkodó pedig cserébe két királyi birtokot (possessiones nostras regales), az Esztergom megyei Kistata és Kispatacs birtokokat meg tartozékaikat és haszonvételeiket adományozta a főpapok és bárók egyetértő tanácsával örök joggal és visszavonhatatlanul 151 Vö. Registrum Strig. mutatóval. 152 ZsO I. 6036. sz. 153 ZsO IV. 418. sz. 154 ZsO XI. 1408. sz. 155 ZsO VI. 35. sz. 156 Vö. ZsO IX. 861. sz. 157 Arch. 1301-1457. II. 130. 158 ZsO XI. 1309. sz. 159 ZsO XI. 1418. sz. 160 ZsO XI. 1418. sz. (hibásan Péter fia, László szerepel, vö. a következő jegyzetben szereplő oklevéllel). 161 ZsO XII. 1041. sz.
