C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században III. rész. Az ún. 1397. évi esztergomi székeskáptalani egyházlátogatási jegyzőkönyv - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 13. (Budapest, 2021)
Tanulmány - 1. Az ún. 1397. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv
28 Az ún. 1397. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv 1.3. Az érsekek a vizitációban A székeskáptalani jegyzőkönyv - a címével ellentétben - nemcsak a székesegyházra és testületére vonatkozó kérdéseket és válaszokat tartalmaz, hanem szokatlan módon a mindenkori esztergomi érsekek különböző jogait és ebből következő feladatait, kiváltságait és szabadságait, illetve ezek megsértését is részletezi. Az alábbiakban három, összefüggő dologról lesz szó: az érsekek királyné koronázási jogáról és királynéi kancellárságáról, valamint az érsekek primáši kinevezéséről. 1.3.1. A királynék koronázási joga A királynék koronázása50 körüli vitákat elvben 1216-ban végleges hatállyal rendezték, e szerint ha egyidőben kellett a királyt és a királynét koronázni, akkor az érsek a királyt, a veszprémi püspök a királynét koronázta és kente fel; ha csak a királynét koronázták, akkor az érseknek kellett felkenni, a püspöknek pedig koronázni; végül ha az érsek valamiért nem volt jelen, akkor mindkét aktust a püspök végezte.51 A gyakorlatban persze nem mindig érvényesült a rendelkezés, de ennek mindig egyedi oka volt: így Lajos király leányát, Máriát értelemszerűen Demeter esztergomi érsek koronázta királynővé (sőt, valójában királlyá).52 Zsigmond király második feleségének, Borbálának a koronázását is az érsek, ezúttal már Kanizsai János végezte, ám azért ő, mert a veszprémi püspöki szék - legalábbis magyar szempontból - üresedésben volt.53 Albert felesége, Erzsébet hercegnő koronázásakor éppen Borbála királyné példájára hivatkozott Pálóci György esztergomi érsek, ám Rozgonyi Simon veszprémi püspök oklevelekkel igazolta királyné-koronázási jogát, és sikeresen megvédte kiváltságait.54 A vizitációban az 1216. évi megállapodással szemben, ám az idézett példákkal némileg összhangban azt találjuk, hogy „(a)z érsek az egyház alapításától kezdve bírta és bírja a király és királyné koronázásának és felkenésének jogát, és ha Isten akaratából e világból távoznak, akkor eltemetésük jogát."55 A fentiek fényében a kanonokok „magabiztos" elbeszélése leginkább az 1400-as évek első tizedének második felére lehetne érvényes. 50 Összefoglalóan lásd Kollányi F.: A veszprémi püspök királyné-koronázási joga. 51 Solymosi L.: Az esztergomi érsek koronázó joga 12., Kiss G.: Királyi egyházak 94. 52 Süttő Sz.: Anjou-Magyarország alkonya 17-20. 53 Arch. 1301-1457. 1. 78. 54 Solymosi L.: Koronázási jog 13. 55 „Item habuit et habet a fundatione ecclesie ipsius ministerium coronandi et inungendi regem et reginam ipsosque, dum Deo volente decesserint de hac vita, ecclesiastice tradere sepulture." -162/35-37.
