C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században III. rész. Az ún. 1397. évi esztergomi székeskáptalani egyházlátogatási jegyzőkönyv - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 13. (Budapest, 2021)

Tanulmány - 1. Az ún. 1397. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv

1.2. Az egyházlátogatás „résztvevői" 19 foglalt már a szakirodalom. Ráadásul ott van számunkra Kollányi Ferenc mun­kája, amelyet segítségül hívva valamennyi kanonok azonosítható. Kollányi munkájában azonban egyik „anomáliát" sem jelezte, nála jól megfért egymás mellett Nagy Márton és Esztergom-újvárosi János 1397. évi együttes eszter­­gom-szentistváni prépostsága,27 illetve az utóbbi és Sóvári Sós László 1397. évi szintén egyidőben viselt őrkanonoksága.28 27 Kollányi F.: Esztergomi kanonokok 72., 75. 28 Uo. 81. 29 „In Sasad etiam et Ewrs non plus recipiant decimatores pro suo salario, quam unam portionem et illam dividant inter se." - 233/1-2. A teljes vizitáció feldolgozása a fentiekhez hasonló példák sokaságát hozta elő, így aztán az a gyanú fogalmazódott meg bennem, hogy a szöveg nem egy­szerűen interpolált, hanem gyakorlatilag több darabból összeállított munka. (Ezért volt szükséges elkészíteni előbb az esztergomi káptalanok archontoló­­giáját, hogy aztán annak segítségével, Kollányi Ferenc adattárától függetlenül végezhessem el a nevek azonosítását.) De, mielőtt bármi továbbiról szó esnék, ismét le kell szögeznünk: a szöveg egyetlen kéz írása. Ezt mindössze annyiban lehet pontosítani, hogy a statútumokat tartalmazó rész egyik címében (Sala ­rium dicatorum decimas et proventus capituli dicantium) az utolsó, a sasadi és örsi tizedszedőkre vonatkozó részt utólag más kéz illesztette be.29 A jelen esetben ez azt jelenti, hogy például a Kesztölci Mihály adományáról szóló rész nem válik el az előtte és utána következő szövegrésztől, mint ahogyan egyetlen másik, interpolációnak tekinthető rész sem. Úgy hiszem, nem igényel további bizonyítást az a tény, hogy a vizitáció szövegével problémák vannak, így nincs mit tennünk, mint első lépésben megvizsgálnunk a vizitációban szereplő ka­nonokok javadalomviselési idejét és feldolgozni a benne található névanyagot. Második lépésként pedig meghatározni a keletkezési idejét és módját. 1.2. Az egyházlátogatás „résztvevői" Antonio da Ponte vikárius és vizitátor 1397. május 24-én, miután a harang szavá­ra a székeskáptalan helyben tartózkodó tagjai, azaz Péter nagyprépost, István olvasókanonok, Gergely éneklőkanonok, Abrahám őrkanonok, László eszter­­gom-szentgyörgyi, János esztergom-szentistváni, István esztergom-szentta­­mási prépost, László nyitrai, László nógrádi, Jakab gömöri, Pál honti, János barsi, András komáromi, Tamás sasvári és János zólyomi főesperes, Bereck, a Krisztus teste- és Péter, a Szent Adalbert-kápolna igazgatója, Erdélyi Antal, Rozgonyi Simon, Szondi Gergely, Orgonista Lőrinc, Tornai Benedek, Keresz­tes László, Verebélyi Miklós, Bingolai Antal, György szepesi prépost, Liptói Miklós, Ferenc, Szentpéteri Balázs, Verebélyi János, Csúzi Péter, Nagy Antal, Chohan László, Nyitrai Pál, János - Péter prépost (káplánja) -, Péter - a vikári­

Next

/
Thumbnails
Contents