C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században III. rész. Az ún. 1397. évi esztergomi székeskáptalani egyházlátogatási jegyzőkönyv - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 13. (Budapest, 2021)
Tanulmány - 1. Az ún. 1397. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv
18 Az ún. 1397. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv 43) a bérmálás a Szűz Mária-oltár igazgatójának feladata, de a bérmálásra senki nem szokta a népet felszólítani; 44) a különböző egyházi cselekményekért nem szoktak semmit kérni és kapni; 45) a székesegyházban vándor klerikusok nem szoktak misézni; 46) a székesegyházban az ünnepeket ők és szolgálóik meg szokták ünnepelni; 47) van olyan végrendelet, amely még nincsen végrehajtva, továbbá a székesegyház kanonokjai és szolgálói szabadon végrendelkezhetnek; 48) kinek és hol van háza a kanonokok közül; 49) a székeskáptalani statútumok. Az előbbiekben utaltam már arra, hogy a közjegyzői oklevélnek nem található meg a szokásos lezárása, de ezt akár betudhatjuk annak is, hogy másoláskor véletlenül lemaradt, esetleg szándékosan elhagyták. Kereshetnénk erre magyarázatot, ám a szöveg olvasása során már az elején olyan kronológiai anomáliák bukkannak fel, amelyek tulajdonképpen sokadrangúvá teszik ezt a kérdést. Az első és legszembetűnőbb a két 1397. évi jegyzőkönyv (és a valóság) között feszülő nyilvánvaló ellentmondás: az esztergom-szentistváni vizitáció szerint a társaskáptalan élén egy Márton nevű prépost áll,20 aki azonos azzal a (Nagy) Márton nevű személlyel, akit Kanizsai János érsek az alapításkor, 1391. december 26-án nevezett ki az egyház élére.21 Ezzel szemben a székeskáptalani vizitációban, amely szövege szerint a két dátum között, egészen pontosan 1397. május 24-e és június 7-e között készült, egy János nevű préposttal találkozunk. 20 Uo. 102. 21 Uo. 96., vö. Esztergomi arch. 58. 22 Esztergomi arch. 91. 23 Az első adat: 1399. XI. 30-ról ismert (Uo. 58.). 24 Az utolsó adat 1397. VI. 24-ről ismert (Uo. 46.). 25 Uo. 46. (1397-1398). 26 Uo. 91. A másik - valójában munkám kiindulópontjában álló - probléma Sós László nevének felbukkanása, illetve a jegyzőkönyv szerint viselt nógrádi főesperessége volt. Sóvári Sós János fiát ugyanis 1399. január 2-től lehet kimutatni a méltóságban (ettől persze már 1397-ben is betölthette volna), de azt 1397. november 23-án éppenséggel még egy János nevű személy viselte. E János pedig nem más, mint Esztergom-újvárosi Miklós fia, János,22 aki Nagy Márton utóda lett a prépostság élén,23 sőt - korántsem mellékesen -, a vizitáció felvételének idején a székeskáptalan őrkanonoki méltóságát viselte.24 E javadalmát aztán Sós Lászlónak adta tovább, pontosan úgy,25 ahogyan majd a nógrádi főesperességben is László volt Esztergom-újvárosi János utóda.26 Az olvasóban azonban felmerülhetett, hogy a fenti anomáliák miért jelentenek problémát, hiszen, ha monográfia nem is született róla, de jónéhány kérdéssel kapcsolatban állást
