C. Tóth Norbert: A pozsonyi társaskáptalan archontológiája / Archontológia Prešpurskej kolegiátnej kapituly 1204–1462 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 12. (Budapest, 2020)
BEVEZETÉS - A pozsonyi prépostsági templom védöszentje
Bevezetés 13 rások bevonásával, valamint az újonnan, Rastislav Luz által megjelentetett számadáskönyv25 adatainak segítségével sikerült tovább pontosítani és kiegészíteni. 25 URBK. 26 Fazekas: Katolikus egyház helyzete és intézményrendszere 201-208. 27 Ortvay: Pozsony I. 151-173., Köblös: Egyházi középréteg 13-14., Šedivý: Pozsonyi egyházak 100- 111., Šedivý: Bratislavská kapitula 197-211., Šedivý: Schriftkultur 28-37., Thoroczkay: Nyitra és Pozsony 365-367., Koszta: Anyitrai püspökség 291-293., Thoroczkay: Egyházigazgatási kérdések 8-9. - A szlovák szerzők által a pozsonyi káptalanról írt munkák ismertetését lásd Buják: Historiográfiai áttekintés 34-39., Buják: Körkép 131-134. 28 Šedivý: Pozsonyi egyházak 99. 29 Štefanovičová: Dóm Sv. Martina v Bratislave, illetve összefoglalóan lásd Schmidt: Bécs és Pozsony 253-254., 258. 30 1204. IV. 24.: „quia in quodam castro suo Posoniensi prepositura constitit, et ex accessu hominum ad eandem timet sibi de castro illo periculum provenire, ei licentiam concedere dignaremur, ut preposituram ipsam extra munitionem construere de licentia nostra valeat. ... Provisurus, ne corpus Beati martyris, qui in dicta ecclesia requiescit, debita veneratione fraudetur” - Fejér II. 430., MES I. 170. (DF 278923. - idézi Henszlmann: Magyarország csúcs-íves középkori műemlékei 117., Ortvay: Pozsony I. 168.). 31 1221. IV. 20.: „quod cum Posoniensis ecclesia in munitione castri Posoniensis sit sita, frequenter contingit, ut eisdem canonicis castrum ipsum statutis horis intrare nequaquam valentibus, ecclesia ipsa debitis obsequiis defraudetur, quare nobis humiliter supplicavit, ut in burgum eiusdem castri eam liceret de nostra permissione transferri.” - Theiner I. 29. (idézi Henszlmann: Magyarország csúcs-íves középkori műemlékei 117., Ortvay: Pozsony I. 168.). Végül érdemes megemlítenünk egy, a pozsonyi társaskáptalan 1526 utáni történetével és testületével foglalkozó munkát is (hiszen a káptalan életében a mohácsi vész nem jelentett töréspontot): Fazekas István a testület 16-17. századi szervezetét mutatta be 2018-ban megjelent tanulmányában.26 A pozsonyi prépostsági templom védőszentje A pozsonyi társaskáptalan kezdetei, úgy alapításának időpontja, mint az alapító személye, illetve magának az alapításnak a körülményei a múlt homályába vesznek és ekként arról a mai napig viták zajlanak.27 Az utóbbi évtizedekben a szlovák régészek által folytatott ásatások nyomán azonban a várbeli,28 és - úgy tűnik - a városi templom helye régészeti leletek révén is igazolhatóvá vált.29 A társaskáptalannak a pozsonyi várból történt leköltözésére valamikor a 13. század folyamán, annak is az első felében került sor. Az első lépéseket Imre király tette meg ez ügyben, amikor 1204-ben kérvényezte a pápától a prépostság kiköltöztetését arra hivatkozva, hogy a híveknek a templomba történő kibe járkálásából veszélyek leselkednek a várra. III. Ince pápa megadta az engedélyt, de egyúttal felhívta a király figyelmét arra, hogy a - jelenlegi - egyházban eltemetett szent mártír testét (kiemelés tőlem - C.T.N.) a költözés során semmilyen sérelem se érje.30 A költözés azonban különféle okok miatt elmaradt, ezért másfél évtizeddel később, ezúttal már a pozsonyi prépost kérvényezte a pápánál az áthelyezést arra hivatkozva, hogy a kanonokok a megszabott időpontokban nem mindig tudnak bemenni a várban lévő épületbe és így az egyházi kötelességeiket nem tudják teljesíteni. III. Honorius pápa szintén megadta az engedélyt a költözésre.31 A prépostság tehát 1221 után költözhetett ki a po
