C. Tóth Norbert: A kalocsa-bácsi főegyházmegye káptalanjainak középkori archontológiája - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 15. - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 11. (Kalocsa, 2019)
Névmutató
Névmutató A Névmutató betűrendben közli a négy káptalani archontológiában előforduló valamennyi kanonoki javadalmat viselt személy nevét és időrendbe szedve feltünteti az egyes méltóságaikat, természetesen a megfelelő évkörökkel. (A karbeli klerikusok, valamint a kanonoksággal nem rendelkező oltárigazgatók és káptalani jegyzők neveit értelemszerűen nem tartalmazza a mutató.) Ellentétben azonban az egyes káptalani adattárak után álló „kanonoki névmutatóval”, az összesített névmutató nem keresztnevek, hanem - ha ismert volt - a vezeték- vagy ragadványnevek ABC-rendjében közli a kanonokok személyneveit. Mindez egyfelől megkönnyíti a visszakereshetőséget, másfelől pedig segít a javadalomhalmozók vagy a javadalomról javadalamra „vándorlók” kiszűrésében. Ugyanakkor a kanonokok egyéb, a kötetben szereplő négy káptalanon kívüli egyházi intézményekben viselt méltóságait (például kanonokságot, plébánosi címet), illetve tisztségeit (például kancellárság) nem mutatóztam, azokat ugyanis mindenki megtalálhatja az egyes személyeknél. A mutatóban szereplő valamennyi kanonoknál sorrendben a következő adatokat adtam meg: a személy vezeték- vagy ragadványneve (ha ismert) és keresztneve, utána zárójelben az apa neve (ha ismert). Ez után állnak időrendben, évkörükkel azok a méltóságok, amelyeket az adott személy a négy káptalan valamelyikében betöltött. (A mutatóban a „bácsi nagyprépost” a székeskáptalan vezetőjét, míg a „bácsi kisprépost” a Szűz Mária-egyház vezetőjét takarja függetlenül attól, hogy az utóbbi csak 1466-tól létezett.) A kanonokok között jó néhánynak csak a keresztnevét ismerjük, így némelyikük esetében nagy volt a csábítás arra, hogy az ugyanazon név alatt szereplő személyeket összevonjam, ezt azonban csak akkor tettem, ha az azonosság teljesen biztosnak látszott. Azonosságuk vagy különbözőségük kérdésében a későbbi kutatások fognak választ adni. A betűrendbe sorolás magyar szabványa mechanikus sorolást ír elő. Ez az oka annak, hogy egyes esetekben logikailag együvé kívánkozó személynevek elválnak egymástól, jóllehet igyekeztem ezek számát minimálisra csökkenteni. A szabványtól, amely más esetekben érvényesül, eltértem olyan módon is, hogy a többjegyű kezdőbetűt kiemeltem. Ugyanakkor az ismétlést jelentő gondolatjelek között elhagytam az írásjeleket. A da, de, de La elöljárószót a besoroláskor nem vettem számításban.
