C. Tóth Norbert: A kalocsa-bácsi főegyházmegye káptalanjainak középkori archontológiája - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 15. - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 11. (Kalocsa, 2019)
Általános bevezetés
14 Általános bevezetés mesternek nevezett kanonokok {canonicus) követték, számuk testületenként jelentősen eltérő volt. Az egyes egyházmegyékben működő bíróságok, szentszékek élén vikáriusok (vica rius in spiritualibus [et causarum auditor] generalis) álltak, akik ugyan szervezetileg nem kötődtek a káptalanhoz, de az adott egyházmegye főpapja általában az ottani testület tagjai közül nevezte ki őket. Szokás beszélni káptalani vikáriusokról is, de ilyenek csak a forrásaink eltérő megnevezése folytán léteznek, valójában feladatkörük nem tért el az előbbiekétől. A különbség csupán annyi, hogy széküresedés idején, mivel a főpásztor halála miatt automatikusan megszűnt a megbízatása, ugyanakkor az egyházi bíráskodásnak tovább kellett folynia, a káptalan mint testület nevezett ki vikáriust (vicarius in spiritualibus et causarum auditor generalis per venerabile capitulum ... sede vacante constitutus)TM vagy erősítette meg a korábbi főpap választottját. Különbséget már csak azért sem érdemes tennünk a kettő között, mivel nem ritka az olyan eset, amikor egy vikárius évtizede(ke)n át töltötte be a tisztséget, miközben a főpapi szék többször gazdát cserélt, és ezek során értelemszerűen időnként üresedésre is sor került. A vikáriusok fő feladata egy adott szentszéken történő ítélkezés volt, amelyre az említett kinevezés révén kaptak felhatalmazást.11 Érdemes ugyanakkor felhívni a figyelmet arra, hogy noha a mai magyar katolikus szóhasználatban a vikárius és a helynök ugyanazt jelenti, a korabeli magyarországi forrásanyagban a vikárius (vicarius) és a helynök (locumtenens) szavak nem szinonim fogalmakként voltak használatosak: a forrásainkban megjelenő helynökök jól elkülöníthetőek a vikárius címmel illetett személyektől és - mint mindjárt látjuk - a vikáriushelyettes személyének megjelölésére szolgálnak. A források - ha egyáltalán kiteszik - két esetben jelölik (locum)tenens megnevezéssel az illető személyeket: az első, amikor az adott vikárius rövidebb-hosszabb időre eltávozott működési helyéről és a maga helyére locumtenenst nevezett ki,12 ám ezek a helyettesítések általában egy-két alkalomra szóltak.13 (A vicevicarius megnevezéssel latin nyelvű forrásainkban nem találkozunk, helyette általában az in officio vicariatus [iudex nunc / generaliter] surrogatusTM kifejezés áll.) A helyettesítésnek egy másik fajtáját jelentette az, amikor a vikáriusi tisztség valamilyen ok miatt hosszabb időn át nem 10 Lásd DL 65100. - Elnevezésükre lásd Erdő P: Középkori officiális bíráskodás 120. 11 Erdő P: Középkori ofíiciális bíráskodás 122-123.; C. Tóth N.-Lakatos B.-Mikó G.: Pozsonyi viszály 11-23., főleg 14-19. 12 Szepesben: „Thomas cantor ecclesie Beati Martini Scepusiensis in absentia venerabilis domini Iohannis prepositi officium vicariatus tenens” (DF 231243.); Vácon: „Egidius decretorum doctor, archidiaconus Chongradiensis ac canonicus ecclesie Waciensis necnon in officio vicariatus locumtenens” (DL 98158.). - Esztergomban Vicedomini Máté esztergomi vikáriust a konstanzi zsinaton való tartózkodása idején locumtenensi címmel helyettesítették (C. Tóth N.-Lakatos B.-Mikó G.: Pozsonyi viszály 24.). 13 Pécs: „Nos Paulus de Gara artium magister, archidiaconus de Marchia et canonicus in ecclesia Quinqueeclesiensi etc., per honorabilem egregium virum dominum Iohannem de Basthonya, decretorum doctorem, archidiaconum de Baranya canonicumque dicte ecclesie Quinqueecclesiensis auditorem generalem ad presens in officio vicariatus surrogatus” (DL 81030.). - Esztergom: „Valentinus de Weresmarth artium liberalium magister iurisque canonici baccalaureatus, canonicus in ecclesia Strigoniensi necnon per reverendissimum in Christo patrem dominum Michaelem episcopum Milkoviensem dicteque ecclesie Strigoniensis in pontificalibus et spiritualibus vicarium generalem nunc propter ipsius absentiam in dicto officio vicariatus in spiritualibus iudex generaliter surrogatus” (DF 249283.). 14 Például: „Iohannes archidiaconus kathedralis et canonicus ecclesie Colocensis necnon in officio vicariatus eiusdem Colocensis surrogatus” (Zichy okit. X. 132. [1461. L L]).
