C. Tóth Norbert: A kalocsa-bácsi főegyházmegye káptalanjainak középkori archontológiája - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 15. - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 11. (Kalocsa, 2019)
Előszó
Előszó Az adattár a középkori kalocsa-bácsi egyházmegyében működő négy egyházi intézmény, a bácsi és kalocsai székeskáptalanok, továbbá a háji és titeli társaskáptalanok személyi állományát tartalmazza.1 A munka nem előzmények nélküli. A bácsi és kalocsai székeskáptalanok, valamint a titeli társaskáptalan méltóságviselőinek, illetve kanonokjainak adattárát Érdújhelyi Menyhért készítette el a 19. század végén.2 A kalocsai és bácsi káptalanok testületéről néhány évtizeddel később, Érdújhelyi Menyhért munkáját - minimálisan - kiegészítve Winkler Pál jelentetett meg kötetet.3 A témában a következő munka Udvardy József nevéhez fűződik, aki összegyűjtötte a kalocsai káptalan akkor elérhető hiteleshelyi okleveleit, illetve feldolgozta az addig (1992) nyomtatásban napvilágot látott hazai és vatikáni forrásokat is. Mindezekre támaszkodva jócskán kibővítette a kalocsai javadalmasokra vonatkozó ismereteinket. A kötete elején röviden vázolta a székeskáptalan történetét.4 1 Azaz nem az érseki tartományban, hanem a szorosan vett egyházmegyében fekvő káptalanok archontológiáját. 2 Érdújhelyi M.: Titel; Uő: Kalocsai érsekség 142-147. (Bács) és 133-136. (Kalocsa). 3 Winkler R: Kalocsai és bácsi 44 48. (Bács) és 23-30. (Kalocsa). 4 Udvardy J.: Kalocsai főszékeskáptalan 48-98. 5 Udvardy J.: Társaskáptalanok és szerzetesrendek 6-89. (titeli társaskáptalan), 90-144.(háji társaskápta lan). 6 Uo. 145-161. (prépostságok), 162-248. (apátságok), 249-279. (szerzetesrendek). 7 Uo. 280-287. (kői káptalan), 285-288. (3 db oklevél szövege). 8 Udvardy J.: Bácsi székeskáptalan. A főszékeskáptalanról szóló monográfia anyaga mellett, azzal párhuzamosan Udvardy József összeállította a középkori kalocsai főegyházmegyében működött társaskáptalanok és szerzetesrendi intézmények történetét és adattárát is. E munka azonban sajnálatos módon kéziratban maradt, jóllehet az 1990-es években megélénkülő egyháztörténeti kutatások számára hasznos alapmű lehetett volna. A kötetben többek között feldolgozta a titeli (I. fejezet) és háji (II. fejezet) társaskáptalanok történetét, összegyűjtötte a két intézményben javadalommal rendelkező személyek névsorát, valamint kitért mindkettő hiteleshelyi tevékenységére.5 A kézirat III. fejezetében az egyházmegyében működő prépostságok (bácsi kisprépostság, dersi, géderi, stb.), a IV. fejezetben pedig az apátságok (pl. bátmonostori, bodrogmonostori, dombói, péterváradi), végül az V. fejezetben a különböző szerzetesrendi intézmények kaptak helyet.6 A függelékben pedig a Szent István vértanúról elnevezett kői székeskáptalan történetét vázolta, illetve három oklevél teljes szövegének átírását készítette el.7 Udvardy József egy másik, ugyancsak kéziratban maradt munkájában a bácsi székeskáptalan történetének feldolgozását is megkezdte. A reménybeli kötetnek elkészült a kanonoki testület történetét feldolgozó bevezetése (nyolc gépelt oldalon), valamint az adattári részből a prépostok névsorát 1349-ig tartalmazó rész (16 kézzel írott oldalon).8 Az utóbbi három évtizedben - Udvardy könyvének megjelenése óta - számtalan új forráskiadvány jelent meg (pl. Anjou-kori Oklevéltár), illetve a meglévőnek (pl. Zsigmondkori Oklevéltár) bővült a feldolgozott időköre. Ugyanakkor a Magyar Nemzeti
