C. Tóth Norbert: Az esztergomi székes- és társaskáptalanok archontológiája 1100–1543 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 9. (Budapest, 2019)
AZ ESZTERGOMI SZÉKESKÁPTALAN - Főesperesek barsi főesperesek - komáromi főesperesek
Föesperesek 87 István (Bajoni István fia)26 1474. VIL 1. (DF 2375Ó3.)27 26 Kollányi 112. (1476-1485); C. Tóth: Esztergomi székeskáptalan 119-121., Fedeles: Pécsi székeskáptalan 318/17. sz., Körmendy: Studentes 199/121. sz. 27 Közbenső adatok: 1476. II. 23. (DL 17770.), 1478. VII. 25. (DL 18074.), 1478. IX. 9. (DL 18073.), 1485. VI. 30. (TT 1902. 514.). 28 Donato Marmelli esztergomi vikárius e napon azt írta Estei Hippolitnak, hogy „(m)eghalt Stefano Baion, a komáromi főesperes is. A(z) (fő)esperességet a Szent István templom prépostjának unokaöccse kapta, aki most Ferrarában tanul” (Domokos-Schrödl-Libárdi: Donato Aretino levelei 97., 111. [Vestigia, Infocus nr. 1330.]). - Egy 1489. XI. 15-re keltezett oklevélben György nevű komáromi főesperes szerepel (DL 19597.); az oklevél mind írásképe, mind tartalma alapján újkori hamisítvány. Készítése az Esterházy családhoz köthető, akik birtokaik védelmében a 17. század végén több oklevelet is hamisíttattak (vö. Soós: Esterházy és Neoacquistica commissio 814-818.). Az esztergomi káptalan oklevelében bizonyos Szendi Bán fia Péter Sövényháza, Újfalu és Szend birtokainak Mátyás király parancsára néhai Enyingi Török Tamás fiai, János és Barnabás részére történő iktatásáról van szó; a kúriából egy bizonyos Bartholomeus Salandi de Viland kúriai jegyzőt küldtek ki (neve teljesen ismeretlen), a káptalan tanúbizonysága a mondott György komáromi főesperes volt. Az iktatás és határjárás tanúiként többek között Simon lébényi apát, Miklós győri kanonok és rektor, dékán (Köblös: Egyházi középréteg nem ismer ilyen nevű dékánt), valamint János mosoni főesperes, győri kanonok szerepel (ez utóbbit Köblös: Egyházi középréteg 440/188. sz. alatt Bedy Vince adataként hozza a mondott évre főesperesként). Az oklevélben felsorolt birtokok közül a Komárom megyei Szend a Fáncsi család kezében (1489. DL 19600., Neumann: Korlátköviek 140.), a Győr megyei Sövényháza és Újfalu pedig a Szapolyaiak kezében volt (vö. Győr 147. [1518]). 29 Vö. az előző jegyzettel! - Amennyiben ténylegesen el is foglalta, nem tudni meddig viselte, mivel - mint az a következőkből látszik majd - 1498-ban már Dombai Imre lemondásával üresedett meg a főesperesség; ugyanakkor Gosztonyi János legközelebb csak 1501-ben adatolható mint őrkanonok, lásd ott! 30 Valószínűleg azonos azzal a Dombai Imrével, aki 1478-1487. között adatolható a pécsi székeskáptalanban mint tolnai főesperes (Fedeles: Pécsi székeskáptalan 349/83. sz.), és aki 1494-1496. között Emuszt Zsigmond pécsi püspök, kincstartó alkincstartója volt (Arch. 1458-1526. I. 131., Neumann: Registrum proventuum 253.). Pécsi javadalmát valószínűleg 1494/1495. fordulójáig viselhette, mivel egyfelől II. Ulászló király 1494. X. 7-i levelében „venerabilis ” címzéssel szerepel, másfelől az őt követő tolnai főesperes neve csak 1495. III. 24-ről ismert (Fedeles: Pécsi székeskáptalan 232., 331/47. sz.). Ugyanakkor óvatosságra int, hogy - legalábbis Bonfini tudósítása szerint - az alkincstartót 1496. nyarán sikkasztása miatt, illetve mivel nem tudta visszafizetni a pénzt, örökös fogságra vetették és Temesváron börtönözték be (Neumann: Registrum proventuum 15.). Hogy mikor szabadult, nem tudjuk. 31 Lemondott a javadalmairól (Függelék 7. sz.). tl494. IX. 30. (ASMo Amb. b.3/11,4.)28 doct. decr., váradi (1469-1472), majd váci kanonok (1478 1493[ 1494]) János (Gosztonyi, Szelestyei Miklós fia) 1494. IX. 30. (ASMo Amb. b.3/11,4.)29 Imre (Dombai)30 1498. V. 27. e. (DL 82137.)31
