C. Tóth Norbert: Az esztergomi székes- és társaskáptalanok archontológiája 1100–1543 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 9. (Budapest, 2019)
Előszó - A munka szerkezete
Előszó 13 jam alátámasztani, mivel senkit sem szerettem volna arra kényszeríteni, hogy az általam kínált megoldást tartsa egyedül elfogadhatónak. A jegyzetekben szereplő adatok és indoklások alapján mindenki önállóan is véleményt alkothat a vitás kérdésekről. Minden kanonok nevénél feltüntettem Kollányi Ferenc munkájának megfelelő oldalát az általa megadott évkörrel. A kötet végén külön fejezetben szerepelnek Kollányi téves adatainak javításai, utalással a helyes adatra. Természetesen ugyanígy elláttam utalóval azoknak a kanonokoknak a neveit, akik előrelépés útján nyertek el a káptalanon belül másik javadalmat, illetve káptalani választás révén dékánok, vagy az érsek (üresedés esetén a káptalan) kinevezése nyomán vikáriusok lettek. A kanonokokat követően a székeskáptalan egyéb tagjai kaptak helyet: a káptalani jegyzők, továbbá a karbeli javadalmasok és klerikusok. Az általában keresztnevükön előforduló személyek szintén betűrendben szerepelnek, a rájuk vonatkozó adatokat azonban az időrendet figyelembe véve, ahol lehetett, összevontam, ugyanakkor minden egyes személynél feltüntettem az oklevélben szereplő egyházi rendjét. Végül e rész zárásaként az esztergomi székeskáptalan privilégiumainak méltóságsoraiban, illetve az egyéb oklevelekben található kanonoki névsorokban feltüntetett személyek neveit közlöm a forrásban lévő sorrendjük szerint. A könnyebb áttekinthetőség miatt e listák táblázatos formában szerepelnek. A következő nagyobb egységben az Esztergomban működő három társaskáptalan személyi állománya szerepel a fentebb már ismertetett módon, az egyes intézmények betűrendjében. Az esztergom-szentistváni társaskáptalan esetében a kanonokokon túl a templomban volt kápolnák és oltárok adatai is szerepelnek. A társaskáptalanok után az esztergomi szentszéki bíróságra vonatkozó adatok következnek: a vikáriusok, szentszéki jegyzők, ügyészek, ülnökök és közjegyzők nevei és működésük évköre a fentebb már említett rendben. E fejezetet a már említett „Javítások” rész követi, majd az egyes személyek kinevezéséről szóló okleveleket közlöm. A felhasznált levéltári források jegyzékét és a szakirodalmi munkák rövidítéseinek feloldását tartalmazó bibliográfia után a kötetet a személynévmutató zárja. Ebben a kanonokok a család- vagy ragadványnevük betűrendjében szerepelnek és különböző javadalmaik az életpályák rekonstruálását segítendő egy helyen találhatók. Mindezeken túl két dologról kell még szót ejteni. A pozsonyi prépostok közül, noha Knauz Nándor állítása szerint az Anjou-korig mindegyikük egyúttal esztergomi kanonok is volt,18 csak azokat vettem fel az archontológiába, akikről legalább egy adat maradt fenn arra vonatkozóan, hogy valóban birtokoltak esztergomi javadalmat is. A másik, hogy az archontológia elkészítése során értelemszerűen felhasználtam az ún. Esztergomi Capitularét, amelynek kalendáriumában az 1370 és 1533 között elhunyt esztergomi érsekek és kanonokok közül többnek a halálozási napját, illetve legtöbb esetben az évét is feltüntették.19 A bejegyzéseknek több kiadása is létezik,20 de közös jellemzőjük, hogy egyik sem az eredetit, a kódexet használta, hanem mindegyik alapját az a naptári másolat 18 Knauz: Pozsonyi prépostság 520-521. 19 Kertész: Esztergomi capitulare 117. 20 Szabó: Napló 305-309., Dankó: Kalendarium 429 461.
