C. Tóth Norbert: Az esztergomi székes- és társaskáptalanok archontológiája 1100–1543 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 9. (Budapest, 2019)
Előszó - A munka módszere
Előszó 11 szíteni. Ugyanakkor az utóbbi száz év forrásbővülése és -feltárása révén rengeteg új adat vált ismertté, ami egyértelműen annak a következtetésnek a levonására ösztönzött, hogy Kollányi Ferenc adattárának nem elégséges csupán kiegészítésére és felülvizsgálatára szorítkozni, hanem érdemes a munkát a kezdetektől újból elvégezni (ez egyébként sem árt egyetlen adattár esetében sem). Az egyházlátogatási jegyzőkönyv szövegéről pedig - történeti és archontológiai kutatásaim révén - nyilvánvalóvá vált, hogy a benne leírt események nem köthetők egyetlen időponthoz és a benne szereplő személyek többsége nem 1397-ben töltötte be az adott méltóságot. A fenti okok miatt tehát szükségessé vált, hogy Magyarország rangban első egyházmegyéjének, az esztergomi érsekség központjában működő esztergomi székeskáptalan (ma főkáptalan), illetve a három társaskáptalan középkori tagságát a teljesség igényével feltárjam. A munka kezdőpontja az 1100. év, amikor az első kanonok neve megjelent a forrásokban, a záró dátuma pedig Esztergom török általi elfoglalása, az 1543. esztendő, amikor Pozsony érintésével évszázadokra Nagyszombatba költözött a székeskáptalan testületé. Az adattár egyúttal a három kötetesre tervezett esztergomi székeskáptalan történetét feltáró sorozat (az első kötet a káptalan 15. századi testületével,15 a második a sasadi tizedperrel foglalkozott,16 a harmadik kötet pedig az ún. 1397. évi17 székesegyházi canonica visitatio kritikai kiadása lesz) hallgatólagosan négyes sorszámot viselő darabja. 15 C. Tóth: Esztergomi székeskáptalan I. 16 C. Tóth: Esztergomi székeskáptalan II. 17 Kollányi: Visitatio. A munka módszere Az archontológia elkészítésének menete viszonylag egyszerűnek mondható: az 1100 és 1543 közötti időszakból átnéztem az esztergomi káptalanok, az érsekek, a segédpüspökök és a vikáriusok stb. saját kiadványait, majd a közjegyzők okleveleit tekintettem át a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának elektronikus adatbázisai, illetve a Prímási Levéltár segédletei alapján. Ezenfelül átnéztem az esztergomi székeskáptalan magán- és országos levéltárát, az avignoni és római levéltárak nyomtatásban napvilágot látott anyagát. Az így egybegyűlt anyagból készítettem el az archontológiát. Mindezek után vettem kézbe Kollányi Ferenc munkáját és ellenőriztem (vissza) adatait. Az esetlegesen egymásnak ellentmondó adatok felbukkanásakor mindig a Magyar Királyság területén keletkezett forrásokban szereplő személyek és időpontok élveztek elsőbbséget a Szentszéki vagy egyéb forrásból származó adatokban szereplőkhöz képest. Természetesen igyekeztem az adattárba felvett méltóság- és hivatal viselőkre vonatkozó újabb irodalmat is összegyűjteni. Ugyanakkor azt mindenképpen hangsúlyoznom kell: a hiánytalan archontológia - értve ezalatt a megismerés magyarországi lehetőségeit, illetve a magyar forrásanyag sajátosságait - elkészítéséhez gyakorlatilag a vonatkozó időszak teljes forrásbázisának ismerete (lenne) szükséges. Mindez viszont egyúttal azt is jelenti,