C. Tóth Norbert: Az esztergomi székes- és társaskáptalanok archontológiája 1100–1543 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 9. (Budapest, 2019)
Előszó - Egy kis historiográfia
Előszó Egy kis historiográfia A középkori és újkori Magyar Királyság egyházi testületéinek rangsorában az első hely minden bizonnyal az esztergomi székeskáptalant (ma főkáptalan) illette meg. Ennek is köszönhető, hogy a testület története, felépítése és működése már korán felkeltette a történetírók érdeklődését. A 19. század második felében elsősorban Knauz Nándor és Fraknói Vilmos, majd Kollányi Ferenc munkáiként jelentek meg: az érsekség és a káptalan történetére vonatkozó forrásokat tartalmazó, illetve e kettő történetével foglalkozó művek, valamint a káptalan személyi állományát feltáró adattár.1 A jól induló kutatás a két világháború között megtorpant - ekkoriból csak Lukcsics Pál közleménye említhető -,2 hogy azután csak az 1960-as évek körül folytatódjon. A szerzők közül elsősorban Györffy György nevét kell kiemelni, aki az Árpád-kori Magyarország történeti földrajzának készítése közben tett alapvető megállapításokat az érsekség és káptalan korai történetére vonatkozóan, valamint keretbe foglalta addigi ismereteinket.3 A kutatások kiteljesedését és az eredmények megismerését tovább segítette az 1960-ban újra induló Esztergom Evlapjai (Annales Strigonienses) című kiadvány. Az egyháztörténeti kutatásban újabb fellendülést hoztak az 1990-es évek. Ekkor indult útjára a Strigonium Antiquum című periodika, illetve jelentek meg ismét a Magyar Sión immáron új folyamának számai. Mindezek mellett, köszönhetően elsősorban Körmendy Kinga munkásságának, újra lendületet vett a székeskáptalani javadalmasok pályájának, főképp műveltségének kutatása és elemzése. Ugyanakkor az esztergomi káptalanra vonatkozó források feltárása terén is előrelépés történt: Solymosi László kiadásában napvilágot látott az 1500 és 1527 közötti években tartott káptalani ülések jegyzőkönyve, illetve annak feldolgozása.4 E helyütt kell szólni a Knauz Nándor által elkezdett és Dedek Crescens Lajos által folytatott Monumenta-sorozat újraindulásáról is, amelynek IV. kötete a múlt század utolsó évtizedének végén jelent meg.5 A fentieken túl, noha nem elsősorban a káptalan működésére tartalmaz adatokat, az egyházmegye szempontjából nélkülözhetetlen az immáron több mint tíz éve megjelent, az esztergomi érsekek rövid életrajzát és a rájuk vonatkozó irodalmat közlő kötet.6 Jómagam a 15. századi kanonoki testület összetételét, illetve a sasadi tizedper egy szakaszát dolgoztam fel külön kötetekben.7 Az időben legközelebbi munka a nem régiben megjelent Nyási-formulárium,8 amelynek kanonokokra vonatkozó adatait igyekeztem beledolgozni a kötetbe, de ennek ellenére sok olyan adatra akadhat a kutató, amelyeket nem talál meg az archontológiában. Ennek 1 Vö. MES I-III., EFB, Kollányi, Kollányi: Visitatio, Magyar Sión. 2 Lukcsics: Esztergomi főkáptalan. 3 Györffy IL 211-216., 237-289. 4 Reg. Strig. 5 MES IV. 6 Esztergomi érsekek. 7 C. Tóth: Esztergomi székeskáptalan I-II. 8 Formularium.
