C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, II. rész. A sasadi tizedper 1452-1465 közötti „krónikája" - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 8. (Budapest, 2015)
Előszó
8 Előszó anyagának, vagy akárcsak egy rövidebb időszakának a feldolgozására.8 Természetesen ebben a munkában magam sem vállalkoztam a teljes per ismertetésére, hiszen a székeskáptalan magánlevéltára gyakorlatilag feltáratlan ilyen szempontból, így — nyugodtan mondhatjuk — temérdek olyan feljegyzés, fogalmazvány található az oklevelek között, amelyeket egyenként kellene feldolgozni, illetve azonosítani a dátummal rendelkező oklevelek segítségével.9 Az esztergomi káptalannal kapcsolatos kutatásaim során azonban rábukkantam egy olyan füzetszerű összeírásra, amely a tizedper nem sokkal több mint egy évtizedes történetét a káptalan szemszögéből mutatja be: a testület ügyvédjeinek 1452 és 1464 közötti tevékenységét és költségeit részletezi. E forrás közlését és több szempontú elemzését nyújtja a jelen kötet, elsősorban a téma politika- és egyháztörténeti vetületeire koncentrálva. Munkám négy fejezetből áll. Az első fejezetben a forrás formai ismertetése után a pereskedés tárgyát képező sasadi, illetve pontosabban nevegyi tizedek birtoklásáról, valamint a belőlük származó jövedelemről esik szó. Ezután a tizedper történetét ismertetem a kezdetektől a jegyzék kezdőidőpontjáig, majd elsősorban ennek alapján 1452-től 1465-ig. Külön foglalkozom a perben eljáró ügyvédekkel, a közjegyzői iratokban felsorolt tanúkkal és az oklevelek kiadási helyeivel: Szécsi Dénes érsek budai és esztergomi palotáival. (Könnyebb áttekintésükhez táblázatos formában közlöm a vizsgált közjegyzői oklevelek főbb adatait is.) Mindezeken túl a forrás egyéb adatai, így például a káptalan perbeni kifizetései is figyelmet érdemelnek. Ennek vizsgálatát legfőképpen az indokolta, hogy a jegyzék éppen a vonatkozó évtized perköltségeit tartalmazza, gyakorlatilag egy számadáskönyv részletességével. A második fejezetben a forrás szövegét közlöm. Ezt, mivel kevés konkrét dátumot tartalmaz, viszont a benne említett események a perben keletkezett okleveles források segítségével időben jól behatárolhatók, részletes tartalmi jegyzetekkel teszem közzé. A jegyzék szövege után, a harmadik fejezetben munkatársammal, Lakatos Bálinttal közösen három olyan levelet közlünk, amelyek a vonatkozó időszakban a sasadi tizedperrel kapcsolatban keletkeztek és olyan szorosan kapcsolódnak ahhoz, hogy nem lehetett kiadásuktól eltekinteni. Mindhármat a káptalan ügyvédjeként a római Kúriában tevékenykedő Palicsnai Péter esztergomi kanonok írta: az elsőt 1458. február végén Rómából, a másodikat 1460. január közepén Mantovából, a harmadikat pedig négy hónappal később, május elején Sienából küldte az esztergomi káptalannak. Végül az utolsó fejezetben a sasadi (nevegyi) tizedekért folyó perben a kezdetektől, 1390-től 1465 januárjáig történt események kronológiája található 8 Vö. Sörös R: Elenyészett apátságok 25., 28.; Bónis: Sasadi közjegyzők passim; Gállos F.-Gállos O.: Pécsvárad 152. — Érintőlegesen említi Pataki V.: Péterváradi ciszterciek 30-31.; Végh A.: Buda helyrajza I. 41-46. (Nevegy, Sasad); Kiss G.: Királyi egyházak 118-119. 9 Például DF 237629. (EKM AR 45-14-15.) és DF 237593. (Uo. 45-12-20.), ezek mindegyike a per egy részét is „elmeséli".
