C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, II. rész. A sasadi tizedper 1452-1465 közötti „krónikája" - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 8. (Budapest, 2015)
1. A sasadi (nevegyi) tizedekért a pécsváradi monostorral folytatott per a kezdetektől 1465-ig - 1.5. A tizedper 1451–1465 közötti időszakában kibocsátott szentszéki iratok tanúi
66 A sasadi (nevegyi) tizedekért a pécsváradi monostorral folytatott per a kezdetektől 1465-ig csői Dúl Ágoston fia, Lőrinc — ő 1458. július 24-én az érsekség budavári Szent György téren lévő házában kiállított oklevél tanúsorában szerepel (14. sz.) —, aki egyrészt közjegyzőként működött,264 másrészt egy 1460. május 28-i, általa kiállított irat szerint egyúttal a pécsváradi konvent jegyzője is volt.265 Az ugyanebben az oklevélben ügyvédnek vallott Kesztölci Péter három évvel korábban, 1457. augusztusának végén Budafelhévízen tanúskodott, így feltételezhető, hogy már ekkor is a pécsváradiak részéről volt jelen. Sem az ő, sem az ugyanekkor szereplő Nagyécsi György esetében nem tüntették fel, hogy melyik egyházmegyében kapták meg közjegyzői kinevezésüket (11. sz.). A pécsi egyházmegyéből származó Emeni Imre és Petenyefalvi György 1458. szeptember 8-án tanúskodtak egy esztergomi iratban (17. sz.), de esetükben nem tudunk magyarázatot adni jelenlétükre. Ha már most a világi tanúkat lakhelyük, és némi nagyvonalúsággal származásuk alapján is vizsgáljuk (lásd a 9. sz. táblázatot), akkor az előbbiekben már említett szempont érvényesülését látjuk: a budai, váraljai és pesti polgárok és lakosok az ott kiadott közjegyzői iratokban, a sasadi és esztergomi polgárok és lakosok pedig a mondott helyeken keltezett oklevelek tanúsoraiban tűnnek fel csoportosan. 9. táblázat. A világiak származás/lakhely szerinti megoszlása nemes jobbágy polgár vagy lakos bizonytalanok budai „váraljai" felhévízi pesti esztergomi sasadi szebeni 24 10 8 4 3 2 5 1 i 10 A közjegyzői oklevelekben szereplő világi tanúk származás avagy jogállás szerinti megoszlása meglehetősen „demokratikusan" alakult. A csak biztosan meghatározható származású 58 személyt tekintve (a polgárokat és lakosokat most egyaránt a polgárok közé számítva) a következő arányokat kapjuk: a ta264 Például 1452. október 31. (DF 237462. [EKM AR 45-4-10.]) 265 DF 237600. (EKM AR 45-13-5.) Az irat szerint a pécsváradi monostor tagjai — Miklós perjel, János olvasó- (lector), György éneklő- (cantor), Márton őrszerzetesek (custos), valamint Mihály, Tamás, Máté, Ambrus, János, Pál, Bertalan, Tamás, Benedek, Antal, Pál papok (sacerdotes), továbbá Balázs, László, Bertalan és Lukács szerpapok (dyaconi), Péter, Mihály, Henrik és Albert alszerpapok (subdyaconi), a monostor szerzetesei (fratres conventuales) — harangszóra conven- tualiter összegyűlve ügyvédjeikül vallották Péter szentiváni, Domokos nagynádasdi, János fejéregyházi plébánost, Ozsvátot, a pécsváradi Mindenszentek- és Mihályt, az ottani Szent Péter-egyház plébánosait, valamint Bencenci János váci és titeli kanonokot, Dorogházi Lászlót, Szekcsői Dúl Lőrincet, jegyzőjüket (notarium nostrum) és Kesztölci Pétert. A tanúk Ver- sendi Porkoláb Bálint, Gabonyási Pál, Polcsai Benedek, Herendi Pozsegai Benedek nemesek, Fenyéri Márton, a szabad művészetek borostyánkoszorúsa, és Kesztölci Mihály közjegyző (thabellio et notarius publicus; discreti viri) voltak. — Az oklevél szövegét, mivel az csak mint közjegyzői kiadvány van a DL-DF Adatbázisban regisztrálva, Kőfalvi Tamás érthető módon nem ismerhette, és ezért a pécsváradi szerzetesek létszámának megállapításához sem tudta felhasználni (vö. Pécsváradi konvent 50.).
