C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, II. rész. A sasadi tizedper 1452-1465 közötti „krónikája" - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 8. (Budapest, 2015)
1. A sasadi (nevegyi) tizedekért a pécsváradi monostorral folytatott per a kezdetektől 1465-ig - 1.5. A tizedper 1451–1465 közötti időszakában kibocsátott szentszéki iratok tanúi
A tizedper 1451-1465 közötti időszakában kibocsátott szentszéki iratok tanúi 63 1.5.1. A világi tanúk Az oklevelekben feltűnő világi tanúkat lakhelyük, származásuk és tisztségeik alapján több csoportra oszthatjuk. A 29 oklevélben a világiak 87 alkalommal tanúskodtak, de ez csak 67 különböző személy nevét takarja. Többen voltak olyanok, akik nem csak egyszer tanúskodtak: a legtöbben persze csak egyszer, féltucatnyian kétszer, míg háromszor még kevesebben, végül négyszer mindössze egyetlen ember szerepel (lásd a 8. sz. táblázatot). 8. táblázat. A világiak tanúskodási gyakorisága alkalom 1 2 3 4 összesen személy 56 5 5 1 67 arányuk 83,5 % 7,5 % 7,5 % 1,5 % 100 % Az egyszer tanúskodók tömegéből most csak Bátori László nemes és Asszonyfalvi Ostfi László klerikus 1458. augusztus 20-i budai (16. sz.) szereplését emelem ki: az előbbi László valószínűleg az ecsedi Bátori családból származott és néhai István országbíró fiaként látta meg a napvilágot.250 Budai időzését kimerítően indokolja az ekkor zajló országgyűlés,251 amelyen minden bizonynyal bátyjával, András királyi asztalnokmesterrel252 jelent meg. Ostfi László, az éppen hivatalban lévő esztergomi nagyprépost, Ostfi Miklós testvére, aki szintén az országgyűlés miatt lehetett Budán, de esetében szóbajöhet a „rokonlátogatás". Az oklevelekben egyszer előfordulók esetében felmerül, hogy más ügyeik intézése végett tartózkodtak a helyszínen és mintegy mellékesen, „szabad idejükben" vettek részt az abban leírt eseményeken. Lássuk ezután azokat, akik legalább két alkalommal szerepeltek a közjegyzői iratokban. Közéjük tartozik Budaváraljai Lénárd deák, aki nevéből adódóan minden bizonnyal a budai vár alatt fekvő valamelyik „Váralja" település lakója lehetett, de hogy melyiké, az ebből sajnos nem derül ki.253 Segítségünkre van azonban az egyik oklevél keltezési helye: az 1452. június 24-i iratot a budaváraljai Szent Péter-egyházban állították ki (2. sz.), így Lénárd minden bizonnyal a Szentpétermártír városrész lakója lehetett.254 A második alkalommal július 9-én a budai várban kelt oklevél tanúsorában szerepel (3. sz.). Párhuzamos eset Garai Pál fia, Péter pécsi egyházmegyei közjegyző szereplése: először 1452. november 12-én (7. sz.), majd egy évre rá, május 4-én az esztergomi székeskáptalan tagjainak ügyvédvallásakor tanúskodott (8. sz.), mindkét alkalommal Esztergomban. Továbbá, hasonlóan a már említett Tapolcai Gellérthez, harmadszorra, 1458. 250 C. Tóth N.: Ki kicsoda 19. 251 C. Tóth N.: Nádorváltás 1458-ban, passim. 252 C. Tóth N.: Ki kicsoda 19. 253 Vö. Végh A.: Buda helyrajza I. 88-96. 254 Végh A.: Buda helyrajza 1.103-104.
