C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, II. rész. A sasadi tizedper 1452-1465 közötti „krónikája" - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 8. (Budapest, 2015)
1. A sasadi (nevegyi) tizedekért a pécsváradi monostorral folytatott per a kezdetektől 1465-ig - 1.1. A sasadi (nevegyi) tizedek
A sasadi (nevegyi) tizedek 19 sektől. (A Sós Lászlót követő pozsonyi prépostok mindegyike, összefüggésben azzal, hogy Zsigmond király székhelyét egyre inkább Pozsonyba tette át, illetve egyre többször betegeskedett, az orvostudományok doktoraként nyerte el a címet.39 Sós László a bencés rendbe életkorára hivatkozva később sem lépett be, de kérésére IV. Jenő pápa 1432. május 3-án kommendába adta neki az immáron három éve kezén lévő apátságot.40 A fentiek fényében korántsem váratlanul Sós László sikeres kísérletet tett a sasadi tizedek meg-, illetve visszaszerzésére az esztergomi káptalantól. Minden bizonnyal Pécsváradra érkezése után vázolta elképzeléseit a nevegyi tizedek megszerzése ügyében. Tehette ezt úgy, hogy tökéletesen ismerte a terület egyház- és birtokjogi viszonyait. Mindezek után valószínűleg utasította a monostor nevegyi birtokát felügyelő emberét, hogy a jövedelmekből ne adja át a tizedeket az esztergomi káptalan embereinek. E lépéssel aztán több évszázadig tartó pert zúdított mind a monostor szerzetesei, mind az esztergomi káptalan kanonok- jai nyakába, ami óriási összegekbe került. Hogy ez pontosan mekkora terhet jelentett, nem tudjuk, de a most elemzett „krónikában" szereplő aranyforintok összesítése révén képet alkothatunk annak mértékéről. Az 1452 és 1464 közötti bő évtizedben az esztergomi káptalan az ügyvédek tevékenységére (utazásaira, kíséretére, szállására), az oklevelek kiállítására, a kijelölt végrehajtók fizetésére — kerekítve — 2600, azaz évente átlagban 216 aranyforintot41 költött! Ekkora összeg láttán joggal merül fel a kérdés, hogy a pereskedés tárgya hozott-e akkora jövedelmet, amiért érdemes volt ilyen hosszan pert viselni és ennyi aranyforintot kifizetni. (Tudva persze azt, hogy annak idején, 1391-ben a sasadi és örsi plébániák együttes jövedelmét a pápai Kúriában kétezer aranyforintra becsülték.42) A két, Gombárnál és Újmái nevű szőlődűlőből, illetve a teljes sasadi területről származó tizedjövedelemre szerencsénkre néhány évből maradtak fenn adatok: a pécsváradi monostor 1439. augusztus 11-i dátummal ellátott jövedelemjegyzékében43 az összeírok a „budai tizedek" — amely alatt nyilvánvalóan a nevegyi tizedekről van szó — 1438. évi bérleti díja címén 120 aranyforintot vettek fel.44 1457-ben Garai László nádor 125 aranyforintért vette bérbe a mondott tizedeket.45 Harmadik adatunk 1531-ből származik, ebben összesítésem szerint kerekítve 2327 köbölnyi mustot írtak össze, amelynek tizede, azaz 232,7 köböl jutott a káptalannak.46 Mindezekhez járul még az 1433. 39 Vö. C. Tóth N.: Préposti arch. 58-59. 40 C. Tóth N - Lakatos B.-Mikó G.: Pozsonyi viszály 213. 41 „Krónika" 124. 259. jegyzet. 42 Mon. Rom. Vespr. II. 279. (DF 237301. [EKM AR 44-2-13.]) 43 Fejér XI. 371-375.; Sörös R: Elenyészett apátságok 26.; Gállos F.-Gállos O.: Pécsvárad 183. 44 „decima vini Budensis iám dicto anno [1438] fecit centum viginti florenos auri in aren- dationibus et conventionibus" (BTOE III. 1229. sz„ Fejér XI. 371-375.) 45 Mon. Rom. Vespr. III. 152.; DF 237494. (EKM AR 45-5-17.) — A „krónikában" 126 aranyforint szerepel. („Krónika" 100/18-20.) 46 Budai tizedjegyzékek 97. (Gombárnál: kerekítve 853 köböl) és 99-100. (Nagyújmál: kerekítve 1474 köböl).
