C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, I. rész. A kanonoki testület és az egyetemjárás - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 7. (Budapest, 2015)
Előszó
J. Előszó 9 1460 közötti testületének rekonstrukciója, azaz azok nevei szerepelnek a táblázatban, akik mondott évtizedben kanonokságot viseltek. Az adattár készítése közben számos olyan kérdésre kellett válaszolnom, amelyek nemcsak külön kutatást igényeltek, de egyszersmind olyan adatokat is a felszínre hoztak, amelyek egy klasszikus adattár kereteit szétfeszítették volna. Ugyanakkor ezek az információk — amellett, hogy elősegítik az egyes javadalomviselők azonosítását, azaz egynek hitt személyek adatainak szétválasztását vagy éppenséggel különböző néven ismert személyek adatainak összevonását — nagy segítségére lehetnek más tudományágak, így például az egyház- és irodalomtörténet vagy a kodikológia művelői számára is. A kötet 2. részében tehát nem a hagyományos szerkezetű életrajzokkal fog találkozni az olvasó, hanem az esztergomi székeskáptalanban, illetve máshol kanonokságot viselt azonos (kereszt)nevű személyek szétválasztásához szükséges adatokból alkotott — a magyar forrásadottságoknak megfelelő — életpályákkal, egyfajta „párhuzamos életrajzokkal." A merítés időhatárai a 15. század első negyedétől a század utolsó esztendejéig terjednek. A kiválasztás kritériumai maguktól adódtak: a korábbi szakirodalom, illetve saját kutatásaim alapján problematikusnak ítélt személyek életútját kíséreltem meg feltárni annak érdekében, hogy elkészíthessem az esztergomi kanonokok megbízható archon- tológiai adattárát. Az alábbiakban ismertetett életpályák ugyanakkor lehetőséget nyújtottak általános érvényű következtetések levonására, a kutatás során érintett problémák és azok megoldásai pedig tálcán kínálták az összevetést a korábbi szakirodalmi munkákban, elsősorban az e témában alapvető szerző, Mályusz Elemér által az egyházi középrétegről írottakkal.13 A székeskáptalani kanonokok műveltségéről és esztergomi térnyerésükről végzett vizsgálatok eredményeit a 3. részben ismertetem. Az utolsó, adattári részben kaptak helyet az öt ügyvédvallásban szereplő kanonokok neveit tartalmazó listák, a vizsgált 1451-1460 közötti évtizedben stallummal rendelkező 54 kanonok életrajzi adatai, valamint 11, kanonokok leszármazását ábrázoló családfa. A kötetet a felhasznált irodalom és forráskiadványok, illetve a rövidítések jegyzéke, valamint a személynévmutató zárja. A munka elkészítése során nyújtott segítségükért elsősorban munkatársaimat, Lakatos Bálintot és Mikó Gábort illeti köszönet, akik Körmendy Kinga professzor asszonnyal együtt a kötet olvasószerkesztői, illetve lektorai is voltak. * Végezetül még egy dologról kell szólnom. A kötet címében szereplő római egyes szám ugyanis némi magyarázatra szorul: az olvasó által a kezében tartott, a kanonoki testületről és egyetemjárásukról szóló munka az esztergomi székeskáptalan 15. századi testületéről végzett kutatásaim első eredménye. A sorozat második kötete a jelen mű első részében részletesen elemzett ügy13 Mályusz E.: Egyházi társadalom 57-115.
