C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, I. rész. A kanonoki testület és az egyetemjárás - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 7. (Budapest, 2015)
2. „Párhuzamos életrajzok” – Esztergomi kanonokok a 15. században
82 Párhuzamos életrajzok" — Esztergomi kanonokok a 15. században 2.8. A Dorogháziak: apa és fia Dorogházi László esztergomi kanonok pályájával Bónis György több munkájában is foglalkozott, személye volt az egyik példa a jogtudó értelmiség 15. századi előretörésére. Mindezt 1971-ben így fogalmazta meg: „A társadalmi ranglétrán Dorogházi László emelkedett a legmagasabbra. Esztergomban közel két évtizeden át folytatott közjegyzői gyakorlata után — miközben Becsben a baccalaureus fokozatát is megszerezte — 1475-ben esztergomi kanonok, 1484-ben pedig a királyi személyes jelenlét ítélőmestere lett. 1500-ban ugyanilyen rangban átvette az országbíró irodájának vezetését, de nemsokára, 1502-ben meghalt. Az egykori klerikus időközben megházasodott, és két leányt hagyott hátra. Bírói kinevezése egyik jele a magyar jogszolgáltatás tudományosabbá válásának az 1480-as években. Az ő pályája mutatja legjobban, hogy a közjegyzőség intézménye hazánkban nemcsak az autentikus oklevelek kiállítására, hanem a tehetséges ifjak kiképzésére is szolgált, és hozzájárult a római és a kánonjog elterjedéséhez."320 Az újonnan, elsősorban egy 1479. március 15-i oklevélből előkerült adatok alapján a fentebb leírtakon jelentősen módosítanunk kell. Az említett, Túronyi Mihály milkói püspök, esztergomi segédpüspök és vikárius által kiadott oklevél szövege alatt a jobb oldalon, a szokásos helyen ott áll Dorogházi László jegyző aláírása. Az oklevél tanúsorában viszont szerepel egy Dorogházi ifjabb László kanonok.321 A két személy között minden bizonnyal apa-fiú kapcsolat lehetett, jóllehet arra konkrét információval nem rendelkezünk. A mondott forrás tehát a Bónis György által leírtakat alapvetően módosítja, a kérdés ezek után az: melyikőjük lett az ítélőmester, kinek voltak leányai, és ki járt az egyetemre? Az idősebbik László, akinek apja a közjegyzői oklevelei szerint János volt, a forrásokban 1454. július 20-án tűnik fel mint egri egyházmegyei közjegyző.322 Ettől kezdve mintegy 30 éven át ismerünk általa kiadott közjegyzői okleveleket, az utolsót 1484. január 30-ról.323 E munkája mellett természetesen részt vett az esztergomi szentszék munkájában is, nevével a vikáriusi oklevelek szövege alatt, a jobb alsó sarokban találkozni. Mielőtt továbblépnénk, érdemes az általa kiadott közjegyzői oklevelek dátumát, illetve jegyzői és más egyéb szerepléseit egy párhuzamos időrendi táblázatban bemutatni.324 320 Bónis Gy.: Sasadi közjegyzők 112., illetve az adatokat lásd Bónis Gy.: Jogtudó értelmiség 270., 358. 321 DL 18184.: „..., Ladislao iuniore de Doroghaza canonicis prefate ecclesie Strigoniensis". 322 DL 44737. (Bónis György nem ismerte az adatot.) 323 DF 237860. (Ez utóbbi oklevélben a többitől eltérően már nemcsak császári, hanem apostoli közjegyzői címét is feltüntette.) — Említik még 1484. április 9-én (DF 237851.). 324 Egy évből, kivéve 1470. és 1475. éveket, csak az az évi első és utolsó kiadvány dátumát közlöm. A kivételek magyarázatára lásd lejjebb. — Az oklevéljelzetek nagy részét közli Bónis Gy.: Jogtudó értelmiség 270., 24. jegyzet.
