C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, I. rész. A kanonoki testület és az egyetemjárás - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 7. (Budapest, 2015)
2. „Párhuzamos életrajzok” – Esztergomi kanonokok a 15. században
58 „Párhuzamos életrajzok" — Esztergomi kanonokok a 15. században évben.123 Az olvasókanonokságban eltöltött három évtizede alatt több egyházi javadalommal is gazdagodott. Pályáját a vonatkozó szakirodalom, illetve az újonnan előkerült források alapján röviden az alábbiakban összegezhetjük. V. László király 1453. július 22-én több más társával együtt a pápához Rómába küldte, ahová bő egy hónap múlva, augusztus 26-án érkezett meg. A követség tagjai — Simon kivételével — feladatuk elvégzése után, szeptember 24-én indultak vissza Bécsbe, ahová október 19-én vonultak be.124 Simon más forrásaink alapján nem tért vissza, római küldetése ugyanis kettős volt: egyúttal az esztergomi káptalant képviselte mintegy 18 hónapon keresztül a pápai Kúriában.125 1457 őszén, ismét többek — például Pálóci László országbíró, Várdai István kalocsa-bácsi érsek — társaságában Párizsba ment, hogy elhozzák az uralkodó jegyesét, VII. Károly francia király leányát, Margitot. Mint ismeretes, a követségnek dolgavégezetlen kellett hazatérnie V. László novemberi halála miatt.126 Mátyás király trónra lépése után Simon rövid időre visszavonult esztergomi javadalmába, ahol adataink alapján ismét tevékeny szerepet vállalt a sasadi tizedperben. Ennek kapcsán ezúttal Palicsnai Péter kanonok társaságában ment a pápai Kúriába 1459 júniusában, de míg Péter 1461 áprilisában hazatért,127 Simon Rómában maradt. Ott-tartózkodásuk alatt, 1460 tavaszán az újonnan kinevezett velencei pátriárka megtette vikáriusává, majd 1461 őszén II. Pius pápa az antivari érsekség élére állította. Előbbi hivatalával összefüggésben 1462-1463-ban Velencében időzött, mígnem 1463. október 10-én a pápa a zenggi püspökség kormányzójává nevezte ki, másfél hónap múlva pedig követeként Mátyás királyhoz küldte.128 Követi megbízatása már hazatérési szándékának egyik jele lehetett, ráadásul 1464-ben mind a velencei pátriárka, mind a pápa meghalt, így Simon olvasókanonokot már semmi sem kötötte ottani hivatalához. Esztergomba történt megérkezése után, alig egy év múlva, 1465 tavaszán rövid időre átvette az esztergomi szentszék vezetését.129 Egyelőre pontosan nem ismert okok miatt az 1460-as évek végén — mint kiderült, végérvényesen — elhagyta Esztergomot és Rómában telepedett le.130 Antivari érsekségét ugyan 1475-ben elvesztette, de helyette Capodistria püspökségét kapta meg, illetve e mellé, hogy érseki címe megmaradjon, a pápa kinevezte patraszi érseknek is, majd mindezeken túl valamikor a fehérvári káptalanban is kapott egy stallumot.131 Az utolsó adat esztergomi méltóságviselésére 1482. 123 Kollányi F.: Kanonokok 109. oldalon 1469-től Kesztölci Mihályt, ugyanott a 114. oldalon 1480. évvel Roderik portuensi püspököt hozza olvasókanonokként. Ő nem más, mint Rodrigo de Borja bíboros, Porto-Santa Rufina suburbicarius püspöke, a későbbi VI. Sándor pápa (1492-1503). (Lexikon der Päpste und des Papsttums 11.) 124 Fraknói V.: Simon patraszi érsek 500-501. 125 DF 237615., p. 8. 126 Fraknói V.: Simon patraszi érsek 502. 127 DF 237615., p. 14-15., 18. 128 Fraknói V.: Simon patraszi érsek 503-504. 129 1465. május 9. (DF 228404.) -1466. április 26. (DF 286820.) 130 Fraknói V.: Simon patraszi érsek 505. 131 Köblös J.: Egyházi középréteg 370/180. sz.; Körmendy K.: Studentes 192/99. sz.
