C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, I. rész. A kanonoki testület és az egyetemjárás - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 7. (Budapest, 2015)
2. „Párhuzamos életrajzok” – Esztergomi kanonokok a 15. században
52 Párhuzamos életrajzok" — Esztergomi kanonokoka 15. században hogy meddig viselte. 1447. január 13-án79 ugyan még ő töltötte be azt, de azután mintegy hat éven keresztül nincsen adatunk az őrkanonok személyére, mígnem 1453-ban egy bizonyos Lippai Mihály80 jelenik meg a javadalomban. Visszatérvén az előbbi két Miklósra: eddig ugyan még nem volt szó róla, de egyiküknek fennmaradt a sírkövére vésendő felirat szövegét tartalmazó hártyalap, illetve maga a sírkő néhány darabja. Mindezek mellett elhalálozása időpontját két kódex oldalaira is bejegyezték. Közös jellemzője e forrásoknak, hogy nemcsak szövegük különbözik egymástól, hanem azok tartalma sem egyezik teljesen, s így alkalmasak lettek a késői utókor tisztánlátásának megzavarására. De haladjunk sorrendben. A sírkövön lévő — egyébként szokatlan — szöveg megfejtése önmagában ma már nem lehetséges annak csonkasága miatt, ám a kő feliratát szinte egyedülálló módon ismerjük egy másik forrásból. Miklós kanonok halála előtt ugyanis lediktálta a síremlékére vésendő szöveget, amely azután, átvészelve az idők viharát, teljes szövegében fennmaradt81 (és ez alapján sikeresen ki lehetett egészíteni a sírkő szövegét82): Hic clauditur tumba ante altare Sancti Stephani prothomartiris egregius dominus Nicolaus arcium et decretorum doctor, prepositus huius Sancti Stephani et Strigoniensis ecclesie canonicus et vicarius ac auditor causamm concilii Basiliensis, quod dotavit una domo Budensi, ex qua exciditur domus acialis prope portam Iudeorum ac vinea magna ante Sanctum Ambrosium Strigonii, ut perpetue annuatim in qualibet ebdomada tres missas, unam feria secunda pro defunctis, aliam feria quarta de Sancto Nicolao et terciam sabbato de Beata Virgine canonici dicti ecclesie Sancti Stephani legere teneantur in ipso altari, ut se obligarunt. Quibus domus et vinea perpetue deserviunt. 1457 prima die mensis Iunii. Item dicti canonici in die obitus prefati dotatoris83 unam missam annuatim cantare preter prefatas racione previa tenentur.84 A felirat alapján a következők állíthatók a síremlék megrendelőjéről: Miklós, a szabad művészetek és a kánonjog doktora, esztergom-szentistváni prépost, esztergomi kanonok és vikárius, valamint a bázeli zsinat ügyhallgatója volt. Végrendeletileg a budai várban a Zsidó kapu mellett fekvő sarokházát85 és 79 DF 235585. 80 DF 237769. 81 DF 236367. (= EFB 130.) 82 Kovách Z.: Sírkő 631-632. 83 A szó után a „tenentur" áthúzva. 84 Az utolsó mondat külön sorban kisebb betűkkel. 85 A házat 1454. november 7-én csere útján szerezte meg Miklós váci ötvös fiától Simontól, amelyért Vác-Magyarvárosban, Vince Benedek és Sánta más néven Polgár Damján házai között fekvő házát, illetve további 34 aranyforintot adott. (DF 229870., regesztáját lásd Végh A.: Buda helyrajza II. 91/291. sz.). Temesvári Miklós a cserét 1455. július 14-én Bécsben V. László király- lyal is megerősítette. (DF 238092., Uo. 91/293. sz.) — Vö. Kubinyi A.: Vác 55.
