C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, I. rész. A kanonoki testület és az egyetemjárás - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 7. (Budapest, 2015)
1. Az esztergomi székeskáptalan a 15. század közepén - 1.2. Az esztergomi székeskáptalan tagjai 1451–1460 között
Az esztergomi székeskáptalan tagjai 1451-1460 között 31 Az esztergomi székeskáptalanba más egyházi intézményekből bejutók, illetve az onnan másikba távozók száma (3, illetve 2 fő) és aránya (5,5 és 3,7 százalék) elképesztően alacsony. Ami pedig különösen figyelemre méltó, hogy a káptalanból indulva egyetlen személy sem nyert el rangosabb méltóságot: a püspöki karba a mondott évtizedben Esztergomban helyet foglaló kanonokok közül senki sem jutott be.51 1.2.3. A kanonokok javadalomhalmozása — káptalanon belül és kívül Elemzésem során elérkeztünk az egyik legproblémásabb kérdéshez, a kanonokok javadalomhalmozásához. A gondot leginkább két dolog okozza: az egyik, hogy még kevés székes- és társaskáptalannak készült el archontológiája. A másik, hogy az egyes kanonokok, akik egyébként valamelyik méltóságot vagy főesperességet viselték, érthető módon ritkán tüntették fel egyszerre minden egyházi javadalmukat; különösen igaz ez azokra, akik a székesegyházban lévő oltárok egyikének igazgatói (is) voltak egyúttal. Mindezek mellett további pro- lémák is nehezítik dolgunkat: első helyen a forráshiányt kell említenem, másodsorban pedig azt, hogy az esztergomi káptalan hiteleshelyi kiküldöttjeiként az esetek többségében egyszerű karpapot küldött ki és csak ritkán kanonokot. Végül a harmadik dolog, ami a jobb megismerhetőségben akadályoz bennünket, esztergomi sajátosságnak tűnik: a többi vizsgált káptalannal szemben itt az oltárigazgatóságokat sok esetben kanonokok, sőt oszloposkanonokok, illetve főesperesek viselték. Noha a középkorban egyszerre több javadalom birtoklása nem volt megengedett és azt a zsinati határozatokban többször tiltották, mégis élő gyakorlatról volt szó: talán ennek köszönhetően alakult ki az a gyakorlat, hogy a pápa felmentést adott az azt kérvényezőknek.52 Köblös József az általa vizsgált káptalanokban — elsősorban Mályusz Elemér állításával szemben, amely szerint az 1498-as magyarországi törvényi szabályozásnak köszönhetően nálunk ettől az időponttól kezdve nem találkozni javadalomhalmozással — kimutatta, hogy 1458 és 1526 között a kanonokok 15 százalékának továbbra is volt legalább két javadalma. Ráadásul a kiemelten kezelt 1498-as év éppen ellenkező értelemben volt vízválasztó, hiszen az arányok még növekedtek is: előtte 14, utána 18 százalék rendelkezett még legalább egy stallummal.53 A helyzet hasonlóan alakult a pécsi székeskáptalanban is. Fedeles Tamás vizsgálata szerint 1354 és 1439 között 31,1440 és 1498 között 33 és végül 1499 és 1526 között ismét 31 százalék — a teljes időszakban közel 32 százalék — birtokolt több javadalmat.54 A váradi káp51 Vö. Köblös J.: Egyházi középréteg 76.; Fedeles T.: Pécsi székeskáptalan 166-168., 284-288.; Kristóf I.: Váradi káptalanok 85. 52 Fedeles T.: Pécsi székeskáptalan 148-149. 53 Köblös J.: Egyházi középréteg 74-75. 54 Fedeles T.: Pécsi székeskáptalan 149-150.
