C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, I. rész. A kanonoki testület és az egyetemjárás - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 7. (Budapest, 2015)
1. Az esztergomi székeskáptalan a 15. század közepén - 1.2. Az esztergomi székeskáptalan tagjai 1451–1460 között
24 Az esztergomi székeskáptalan a 15. század közepén akadtak bizonytalanságok), az erdélyi, a bács-kalocsai és a dalmáciai egyházmegyékből érkező javadalmast. Összefoglalóan elmondható, hogy a kanonokok főleg az esztergomi egyházmegye területéről, valamint az azzal határos egyházmegyékből érkeztek. Egyháztartományok oldaláról nézve a 45 főből 31 javadalmas az esztergomiból, míg a maradék 14 fő a bács-kalocsai érseki tartományból jutott az esztergomi káptalanba. A korábbi, káptalanokkal foglalkozó irodalomból egyedül Kristóf Ilona vizsgálta ezt a kérdést, és bár más szempontok szerint csoportosította adatait, az mégis jól látszik, hogy nem egészen ezek az arányok a váradi káptalanok esetében.43 Az egyik, minden bizonnyal jelentős torzító tényező lehetett az esztergomi káptalan javára a két egyházmegye területének eltérő nagysága. A következő vizsgált kérdésem — összhangban a korábbi irodalommal — az volt, hogy kanonokjaink esetében a származás szerepet játszott-e a pályájuk során elnyert javadalmak jelentőségében. Mivel erről korabeli feljegyzések nem maradtak fenn, így nem tudok mást tenni, mint az adattárban szereplő 46 biztosan eldönthető származású javadalmas pályáját írom le a számok segítségével. Az alábbiakban tehát azt fogom vizsgálni, hogy meghatározta-e a származás az elnyerhető stallum rangját, „értékét". A jelen esetben a bizonytalan és nem eldönthető származású személyeket nem vontam be a vizsgálatba; a nyolc fő többsége egyébként nagy valószínűséggel a jobbágyi származásúak csoportját növelné. Ugyanakkor, mivel az alábbi egy összesítő táblázat, ezért az egymás után több javadalmat elnyert személyek adatait nem válogattam szét. (A kanonokok karrierjével az alábbiakban foglalkozom majd.) A táblázat első oszlopában a származás szerinti megoszlás (vö. 6. táblázat), a vízszintes sorában pedig a préposti, kispréposti, oszloposkanonoki, főesperesi és kanonoki javadalmat viselők száma és százalékos aránya szerepel (lásd a 9. táblázatot). 9. táblázat. A káptalani helyek megoszlása a kanonokok származása szerint (1451-1460) — nagyprépost kisprépost oszloposkan. főesperes kápolnáig. kanonok nemes 2 (100%) 2 (40%) 1 (25%) 3 (25%) 0 (0%) 8 (25%) polgár 0 1 (20%) 0 (0%) 2 (16,6%) 0 (0%) 3 (9,4%) cívis 0 1 (20%) 2 (50%) 5 (41,6%) 0 (0%) 7 (21,9%) jobbágy 0 1 (20%) 0 (0%) 2 (16,6%) 2 (100%) 14 (43,7%) külföldi 0 0 (0%) 1 (25%) 0 (0%) 0 (0%) 0 (0%) összesen 2 (100%) 5 (100%) 4 (100%) 12 (100%) 2 (100%) 32 (100%) A táblázat számadatai és százalékarányai egyértelműen jelzik számunkra, hogy a származásnak volt súlya a káptalanban: noha mint fentebb láttuk, a nemesi háttérrel rendelkező kanonokok száma nem éri el az egyharmadot a testületen belül, mégis a fontosabb, értékesebb javadalmak terén bőven szám43 Kristóf I.: Váradi káptalanok 47., 49.
