C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, I. rész. A kanonoki testület és az egyetemjárás - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 7. (Budapest, 2015)
4. Adattári rész
128 Adattári rész 4.2. Az 1451-1460 között szereplő kanonokok adattára (vezeték, illetve keresztnevük alfabetikus sorrendjében)1 1. sz. — Asszonyfalvi Ostfi Miklós (László fia) - Asszonyfalva (Sopron megye) helység2 - nemes3 4 család: származására és családjára általában lásd az alábbi jegyzetekben idézett szakirodalmat! László fia, Miklós a nagypréposti javadalmat elődje, Lánci Péter 1453. május 4-e után, de még — legalábbis síremléke szerint1 — abban az évben bekövetkezett halála után nyerhette el. A prépostságát a korábbi szakirodalom 1453-tól,5 illetve 1454-től6 számítja, mindegyik Ábel Jenő,7 illetve az őt idéző Veress Endre munkájára hivatkozva.8 A szóban forgó oldalt fellapozva azonban nyoma sincs semmiféle évszámnak, a vonatkozó oldalon Miklós Ferrarából Bolognába történt távozása felett búslakodik a levélíró. Ennek következtében az első tényleges adatunk Miklós prépostságára hazatérése (1455) utánról van. A káptalan legelső méltóságát Szécsi Dénes érsek révén nyerhette el: Miklós anyja nem más volt ugyanis, mint az érsek unokatestvére, János leánya, Anna.9 Ezért az sem meglepő, és ebben talán az érsek befolyása is tetten érhető, hogy a későbbi prépost és testvére, István egyaránt jártak egyetemre.10 A legalább 25 éven át viselt esztergomi nagyprépostsága után,11 amelyet minden bizonnyal Váradi Péter kalocsai érsek ügyködése hatására, aki testvérét, Pált jutatta a székbe, veszíthetett el, a királytól a leleszi prépostságot kapta meg. (Az első említésének időpontja meglehetősen közel esik Váradi lefogásához.) Tíz évvel később rövid időre elnyerte a váradi éneklőkanonokságot is. A róla szóló szakirodalom előszeretettel hangsúlyozza, hogy belekeveredett a Vitéz-féle lázadásba, sőt fegyverrel küzdött, és noha Mátyás király ki akarta tenni őt esztergomi javadalmából, nem sikerült neki.12 Ismerve a királynak ebben az ügyben mutatott eltökéltségét, ez vajmi kevéssé védhető álláspont, ráadásul tudjuk, hogy Zrednai (Vitéz) János érseket ezen alkalommal a király minden gond nélkül házi őrizetbe vetette. Igen különös volna, ha éppen a 1 Kollányi F.: Kanonokok című munkájára külön nem hivatkozom. 2 Csánki II. 734. 3 Engel R: Genealógia, Osli nem 3. tábla: Ostfi (asszonyfalvi). 4 Sírkövének felirata csonka, csak az év maradt meg (1453). (Lővei P.-Varga L.: Síremlékek, Adattár, Esztergom: 3.) 5 Kollányi F.: Kanonokok 97.; Kristóf I.: Váradi káptalanok 188. 6 Fedeles T.: Pécsi székeskáptalan 317.; Körmendy K.: Studentes 191/95. sz. 7 Ábel J.: Analecta 217. 8 Veress E.: Itáliai egyetemek 363. 9 Engel P: Genealógia, Balog nem 3. Szécsi 1. tábla. 10 Körmendy K.: Studentes 191/95. sz. 11 A szakirodalom szerint 1483-1484 között pécsi prépost (Fedeles T.: Pécsi székeskáptalan 316/14. sz.; Kristóf I.: Váradi káptalanok 187/9. sz.) volt, ám az ott idézett oklevelek egyikében sem szerepel a méltóság betöltőjének neve. 12 Vö. Körmendy K.: Studentes 123.; Kristóf I.: Váradi káptalanok 188.
