C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, I. rész. A kanonoki testület és az egyetemjárás - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 7. (Budapest, 2015)
1. Az esztergomi székeskáptalan a 15. század közepén - 1.1. A testület létszáma és ülésrendje
12 Az esztergomi székeskáptalan a 15. század közepén Az 1453 és 1460 közötti évekből származó ügyvédvallások mindegyike más-más létszámmal tartott káptalani ülésen történt. Számunkra egyelőre most egy fontos ezek közül, mégpedig az 1459. április 3-i, amelyben összesen 37 kanonok neve szerepel.6 A felsorolt kanonokokon kívül még két további ja- vadalmas nevét ismerjük ekkoriból: az egyik Gergely milkói püspök, a honti főesperesség kommendátora, esztergomi segédpüspök,7 a másik pedig Tapol- csányi Kelemen, aki az előtte és az utána való évben keletkezett ügyvédvallásokban is szerepel.8 Mindez azt jelenti, hogy a káptalannak valóban 39 javadal- masa, illetve a királlyal együtt, akit az Árpád-kor óta megilletett a kanonoki cím (rex canonicus), 40 tagja volt.9 A középkor végén a Nagyboldogasszony-kápolna ügyében zajló pereskedés során említett 40 kanonok közé valószínűleg a király személyét is beleértették, hiszen a székeskáptalan (gazdasági) jegyzőkönyve szintén a 39-es létszámot erősíti meg.10 (A mondott ügyvédvallások egyébként felelnek arra a soha meg nem válaszolt kérdésre is, hogy az egyes méltóságviselő kanonokoknak alapesetben hány javadalmuk van a káptalanban: példának okáért az okleveles forrásokban a főesperesek „archidiaconus de N et canonicus Strigoniensis" formában szerepelnek. Ebből akár arra is gondolhatnánk, hogy az illető személynek két javadalma: főesperessége és kanonoksága volt. A források — azaz az ügyvédvallások — alapján azonban egyértelmű, hogy nem erről van szó: a szóban forgó kanonokoknak csak egy javadalma volt, amelyet mint esztergomi kanonok viselt. Ellenkező esetben ugyanis azt kellene feltételeznünk, hogy 52 kanonoki — azaz a 39+1 kanonoki, továbbá a négy oszloposkanonoki és nyolc főesperesi — hely volt a káptalanban.) A káptalan bizonyos méltóságviselő tagjai között időről-időre viszályt okozó probléma az ülésrend: a kanonokok rangsorrendje volt. A káptalani ülésrendről egyrészt a már említett székesegyházi vizitációból, másrészt az öt ügyvédvalló oklevélből tájékozódhatunk. Ezek szerint a rangsor élén a négy oszloposkanonok, azaz a nagyprépost, az olvasókanonok, az éneklőkanonok és az őrkanonok állt. Utánuk következtek a kisprépostok, mégpedig először az esztergom-zöldmezei Szent Györgyről, az esztergomvári Szent István első vértanúról, végül pedig a esztergomhegyfoki Szent Tamásról nevezett társaskáptalan prépostjai. Az esztergom-szentgyörgyi prépost egyúttal a székesegyházi főesperesi címet is viselte. A rangsor nyolcadik helyétől a tizenötödikig az egyes archidiaconatusok élén álló főesperesek szerepelnek. Ezek esetében azonban a vizitációban11 és az ügyvédvallásokban szereplő sorrend nem teljesen fedi egymást, ráadásul a helyzetet némiképp bonyolítja, hogy az öt ügy6 DF 237774. (A neveket lásd az 4.1. 4. sz. alatt.) 7 Lásd 4.2. 9. sz. 8 DF 237505., 264682. (A neveket lásd az 4.1. 3. sz. és 5. sz. alatt.) 9 Reg. Strig. 40.; vő. még VII. Kelemen pápa 1525. szeptember 29-i levelében leírtakkal: „ecclesiam praedictam, cuius praefatus Ludovicus et pro tempore existens Hungáriáé rex canonicus existit." - DF 237396. 10 Reg. Strig. 40.; vö. II. Lajos király 1522. február 9-i, a pápához szóló levelével (DF 237722.). 11 Kollányi F.: Visitatio 88.
