C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, I. rész. A kanonoki testület és az egyetemjárás - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 7. (Budapest, 2015)
3. Mítosz és valóság – Az egyházi középréteg Esztergomban
Karrier az esztergomi káptalanban 113 Az 1390-es években az esztergomi székeskáptalanban feltűnő módon megnövekedett azon méltóság- és tisztségviselő kanonokok száma, akik egyúttal a zágrábi káptalanban is javadalommal bírtak: a vikáriusok közül Pesarói Lé- nárd zágrábi székesegyházi főesperes,123 Vicedomini Máté pedig kanonok volt; de stallummal rendelkezett Esztergomban András goricai főesperes, zágrábi kanonok,124 az említett Garai János fia, László prépost, pécsi és boszniai kanonok. Hogy pontosan milyen összeköttetés lehetett a két káptalan között, azt egyelőre nem tudom, de egy biztos: ismereteim szerint Kanizsai Jánosnak ekkor már nem volt Zágrábbal semmilyen kapcsolata. Végül a harmadik nagyprépost, Kétházi Pál 1494 és 1501 között125 viselte a méltóságot. Öt évvel korábban, 1489-ben egyetlen alkalom erejéig mint barsi főesperes bukkan fel.126 Pályafutása elejéről sok mindent nem tudunk. Az biztos, hogy a Bodrog megyei Kétházáról származott,127 ismerjük testvére, Sándor (Alexander) gyermekeit is: 1501-ben Mihály, Péter, Miklós és Lukács a prépost társaságában vettek meg egy budai házat Kubinyi Lászlótól.128 1488-ban pedig Mátyás király királyi titkárként küldte követségbe Rodosz szigetére.129 Könnyen elképzelhető, bár egyedül a neve mellett álló „venerabilis" kitétel bizonyíthatná, hogy már ekkor viselte a barsi főesperesi címet.130 Mivel a barsi főesperesség élén álló következő személyre csak 1509-ből van adatunk,131 így kézenfekvőnek látszana, hogy Pál tisztségviselését nagyprépostságának kezdetéig számítsuk. Ám ha figyelmünket Esztergomból Egerre fordítjuk, akkor azt láthatjuk, hogy 1490. február 22. és 1492. november 22. között132 a szabolcsi főesperesség élén egy Kétházi Pál nevű személy állt, aki kétségkívül azonos személy az esztergomival. Ezt alátámasztja az is, hogy a szabolcsi főesperessé- get 1489. június 20-án még üresedésben lévőnek jelezték,133 míg 1492. december 10-én már Vertigei István töltötte be.134 Ezen egyelőre szokatlan tűnő javada123 Ő ráadásul 1383. május 19-én (DL 35267.) mint zágrábi olvasókanonok és helynök kerül elénk. 124 Veress E.: Padua 4. (1387. szeptember 17.) 125 Kimutatható: 1494. július 23. (DF 208852.) - 1501. szeptember 30. (EFB 207. = DF 238170.); 1502. december 19-én (EFB 209. = DF 238171.) már néhai, végrendeletének egy részéről az 1503. július 12-i oklevél értesít minket (DF 238173.). 126 Dipl. Emi. Mátyás IV. 59. (1489. július 14.) 127 Csánki II. 219. — A Kétháza birtokon lakó nemesekből meglehetősen sokat ismerünk, pl. Kétházi Mihály és Gergely bodrogi szolgabírák (1471-1477,1479-1484, illetve 1505-1511, lásd a DL-DF-adatbázisban Bodrog megye okleveleit) voltak, 1483-1486-ból Kéthelyi Sándort (DF 254691., 260390.), de a Zichy IX-XI. köteteiben is találni még e családba tartozó személyeket, sajnos azonban ezek alapján sem tudjuk Pál és Sándor apját. 128 Végh A.: Buda helyrajza II. 136/481. sz. (EFB 207. = DF 238170.) 129 Bónis Gy.: Jogtudó értelmiség 235. 130 Fraknói V: Mátyás diplomatái XI. 874. (1388. március 23.) 131 A Bodrogi Fülöp halálával megüresedett tisztséget a pápa 1509. október 1-jén (Mon. Rom. Vespr. IV. 179.) Isvalies Péter bíboros veszprémi püspöknek adta. 132 1490. február 22. (DL 83953.), 1490. szeptember 26. (DL 83956.), 1492. május 1. (DL 19785.), 1492. november 22. (Hazai okit. 447.); lásd még C. Tóth N.: Egri káptalani arch. 133 DL 1581. 134 DL 50566.
