C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, I. rész. A kanonoki testület és az egyetemjárás - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 7. (Budapest, 2015)
3. Mítosz és valóság – Az egyházi középréteg Esztergomban
108 Mítosz és valóság — Az egyházi középréteg Esztergomban A káptalanban az 1470-es és 1480-as években, valószínűleg a javadalmasok halála után betöltetlenül hagyott stallumok voltak a legjobban jövedelmező állások. A stallumok üresedésének pontos okát egyelőre nem ismerem, találgatni viszont nem akarok. A kérdésre csak további célzott kutatások után lehet talán majd választ adni. Mindez azonban két dologra biztosan kihatással volt: az egyik, hogy megszűnt a szokványos karrierépítés lehetősége a káptalanon belül. A másik, ami ebből következett és amiről más vonatkozásban már elég szó esett, az egyetemjáró és a fokozattal rendelkező javadalmasok számának lecsökkenése. Amint ugyanis az egyes kanonokok nem tudtak továbblépni aktuális javadalmukról előkelőbb és gazdagabb stallumra, nem szabadultak fel azok a helyek, amelyek jövedelméből egy-egy klerikus korábban tanulmányait folytathatta. (A karrier kérdésére alább még e szempontból is visszatérek.) A javadalmak betöltése terén további nehézséget jelentett, hogy Zrednai (Vitéz) János érsek lázadásának leverése majd halála után egészen Bakócz Tamás színrelépéséig nem volt igazi „gazdája" az esztergomi érsekségnek és ezáltal az esztergomi székes- és társaskáptalanoknak sem. Noha a királynak kétségkívül volt beleszólási (főkegyúri) joga a stallumok betöltésében, mégiscsak más volt a helyzet egy olyan időben, amikor cselekvőképes, illetve cselekedni tudó érsek állt az egyházmegye élén — noha Bakócz Tamás kinevezése után is van arra adat, hogy a király érvényesítette akaratát a káptalani javadalmak adományozása terén. így II. Ulászló király 1498. május 27-én Várdai Aladár Ferencnek adta a Dombai Imre lemondásával megüresedett komáromi főesperességet és esztergomi kanonokságot, egyúttal pedig meghagyta Tamás érseknek vagy vikáriusának, hogy Ferencet a mondott főesperességbe és ka- nonokságba az ő főkegyúri joga és az érsek megyéspüspöki joghatósága okán kánonjogilag érvényesen iktassa be.88 De arra nem ismerek példát sem korábbról, sem későbbről, hogy, mint Mátyás uralkodása idején, egészen pontosan 1489-ben egy kápolnaigazgatóság átadásához is kikérjék a király hozzájárulását, még ha utaltak is mind az oklevélben, mind annak hátlapján a káptalan mint testület kegyúri jogaira.89 „vos ... dominum Thomam archiepiscopum ... aut eiusdem vicarium in spiritualibus generalem requirimus et hortamur vobisque nichilominus committimus, quatinus ... in huiusmodi archidiaconatu et canonicatu iuris patronatus nostri ac vestra ordinaria auctoritatibus servatis et de iure servandis canonice instituere et confirmare debeatis" - DL 82137. „Commissio propria domini regis." — Később ismerek olyat is, amikor egyedül Bakócz intézkedett: DF 277670., zólyomi főesperesség betöltése. „eidem cessioni et resignationi nostrum regium consensum prebuimus, ymmo prebemus benivolum pariter et assensum" - DF 238318., a lemondás hátterére részletesen lásd 2.7. fejezetben leírtakat!
