B. Halász Eva - Suzana Miljan (szerk.): Diplomatarium comitum terrestrium Crisiensium (1274-1439) (Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 6. Budapest - Zagreb 2014)
A körösi comes terrestrisek. Bevezető tanulmány
Diplomatarium comitum terrestrium Crisiensium (1274-1439) tek, a zupa vezetője pedig a nemzetség legvagyonosabb családjának a legtekintélyesebb tagja volt, aki a családfőkkel egyetértésben a szokásjog szerint ítélt a vitás kérdésekben. Tisztsége nem volt örökölhető. A magyar királyok ezt a nemzetségi szervezetet és várrendszert meghagyták, de tagjait várjobbágyokká tették.12 Wertner Mór a Századok 1905. évfolyamában ismertetést írt Emil Laszowski Monumenta historica nobilis communitatis Turoplje olim campus Zagrabiensis dictae című művéről. Az okmánytárban a dokumentumok teljes szövegű közlése mellett egy archontológiai rész is helyet kapott. Wertner kritikájában külön kitért a zágrábi (és egyáltalán a drávántúli) comes terrestrisekre. Véleménye szerint a terrestris jelző esetükben csak annyit jelent, hogy a kérdéses személy az adott megyéből származott. Fordítására a másod-főispán kifejezést javasolta.13 Emil Laszowski saját forrásgyűjtése alapján írta meg a turopoljei nemesi közösség történetét. Ebben a comes terrestris hivatalának is szentelt egy fejezetet, és azt írta, hogy az általa nemesi közösségnek nevezett turopoljei közösség élén egy olyan „elöljáró" vagy bíró állt, akit a forrásokban a 13. században comes terrestrisnek, később zuppan-nak, suppanus-nak és végül a turopoljei nemesi közösség ispánjának (horvátul: župan plemenite općine Turopolja) neveztek. Hangsúlyozta, hogy az 1278-as sabor döntése értelmében a szabad turopoljeiek maguk közül választották meg évenként a comes terrestrist és a hivatal viselése megtiszteltetés volt. A turopoljei ispán a „zágrábi vár ispánja" alá volt rendelve, mint ahogyan maguk a turopoljeiek is valaha ahhoz a várhoz tartoztak. Röviden ismertetett minden, Túrmezőhöz (és a comes terrestrishez) kapcsolható jogi cselekményt, a bíráskodástól az oklevelek kiadásáig.14 Körülbelül ebben az időben Juraj Ćuk a körösi várjobbágyok és történetük problémáival foglalkozott „Plemeniti Križevčani do postanka županije križevačke" (A körösi nemesek a körösi ispánság megszervezéséig) című munkájában. Habár írása nagyobb részben a nemzetségek időren-12 Thallóczy Lajos-Barabás Samu: A Blagay-család oklevéltára. Codex diplomaticus comitum de Blagay. Bevezető tanulmánnyal a család történetéhez. Bp., 1897. XIII-XX. 13 Wertner Mór: Monumenta historia nobilis communitatis Turopolje olim Campus Zagrabiensis dictae. Collegit et sumptibus eiusdem communitatis ed. Emilius Laszowski. Vol. I., 1225-1466. Zagrabiae, 1904. (Recenzió) Századok 39. (1905) 554-559., 556. 14 Emilij Laszowski: Povijest piem, općine Turopolja nekoć Zagrebačko polje zvane. 2. köt., Zagreb 1911. 20-28. A turopoljei ispánról és a medvevári, illetve a lukavaci ispánról vagy kapitányról, akik német származásúak voltak a Ciliéi grófok idejétől kezdve Brandenburgi Györgyig és archontológiájukról újabban lásd: Suzana Miljan: Nijemci u Turopolju u kasnom srednjem vijeku. Godišnjak Njemačke zajednice. DG Jahrbuch 18. (2011) 29-50. 38
