Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
IV. Az ország nádorától az „ország nádoráig” (A nádori intézmény vázlata a 12. század végétől 1343-ig)
92 Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 az ötödik hadjáratát indította meg ellenük, amely ismételten kudarccal végződött, nem sikerült megtörni ellenállásukat. Amit László nem tudott elérni, azt majdnem megtette helyette Habsburg Albert osztrák herceg. Egyes nyugati határvárakat (pl. Pozsonyt) már évek óta a kezén tartó Albert 1289 áprilisában támadást intézett Nyugat-Magyarország ellen. A támadás Kun László hallgatólagos beleegyezésével történt, aki így akarta gyengíteni a legfőbb ellenfeleit.415 A harcok Albert diadalával elcsendesedtek a nyárra, majd szeptember végétől újra folytatódtak. Lászlónak esze ágában sem volt beavatkozni, még úgy sem, hogy Albert győzelmei valójában az ország területi integritásának a rovására mentek.416 Ilyen helyzetben igen nehéz lenne elképzelni, hogy a Felső-Tisza-vidéken tartózkodó király miért akarta volna éppen Kőszegi Miklóst kinevezni nádornak. A kinevezések, mint fentebb is láthattuk, mindig akkor történtek, amikor a Kőszegiek politikai befolyása aránytalanul megnőtt, ám ez az időszak éppen nem ilyen volt. Pedig a kibékülés László és a Héder nembéliek közt nem történt meg 1289 nyarának a végére, amit jól mutat, hogy a király továbbra sem avatkozott be Albert nyugati hadjárataiba (pedig Lodomér esztergomi érsek és mások részéről igen erős nyomás nehezedett rá ez ügyben).417 Összességében úgy véljük, hogy László ezidőtájt semmiképpen nem volt olyasfajta kényszerhelyzetben, ami indokolté tette volna, hogy a Héder nembéliek egyik fejét nádorrá emelje, és úgy tűnik, hogy a viszony is ellenséges volt a király és a nagybirtokos família között, tehát azt sem valószínű, hogy saját akaratából döntsön így. Magunk a következőképpen rekonstruálnánk az eseményeket. Egyrészt, olyasfajta tudatos kettős nádorságról, amely majd III. András uralma alatt kiépül, semmiképpen nem beszélhetünk. Ebből a szempontból tehát félrevezető a korábbi archontológiák azon beosztása, hogy Básztély nembéli Rénoldot „du- náninneni nádornak" nevezték.418 Ez ugyanis egy király részéről is jóváhagyott rendszert sejtetne, de hogy erről szó sem volt, jól mutatja, hogy Kőszegi Miklós a „kunok bírája" címet is szerepeltette a titulusai között, pedig az már csak földrajzilag is a kelet-magyarországi nádort illette volna.419 Miklós tehát saját magát éppúgy a teljes ország nádorának vélte, ahogy valószínűleg Rénold is. De iure értelemben tehát nem létezett kettős nádorság, viszont 1289 szeptemberében az egyetlen törvényes, király által kinevezett nádor - úgy véljük - nem Héder nembéli Kőszegi Miklós, hanem Básztély nembéli Rénold volt. Tény, hogy szeptemberi hivatalviselésének emlékét csak hamis oklevelek tartották fent, a szeptember utáni időszakról pedig semmilyen biztos adatunk nincs, de gyanítható, hogy ezek a hamis oklevelek eredeti felhasználásával készültek, hiszen a bennük olvasható információk földrajzilag és tartalmilag is összecsen415 Szűcs: Utolsó Árpádok 319. 416 Szűcs: Utolsó Árpádok 319. 417 Szűcs: Utolsó Árpádok 319-320. 418 Kronológia kézikönyve 98.; KMTL 475. 419 III. András idején, ha felosztva volt a méltóság, mindig a kelet-magyarországi nádor viselte a „kunok bírája" címet, lásd Zsoldos: III. András nádorai 317.
