Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
IV. Az ország nádorától az „ország nádoráig” (A nádori intézmény vázlata a 12. század végétől 1343-ig)
64 Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 1. sz. térkép Zlaudusnak nem okozott gondot, hogy minden alkalommal megtalálja a nádort, sőt, az oklevél szerint a köztes időben hazament birtokára, Zala megyébe (tehát nem a nádor kíséretével utazott). Figyelemre méltó, hogy Dénes nádor és a felperes Nógrád megyében volt augusztus 27-én, és szeptember 8-án Dénes azt rendelte el Zlaudus számára, hogy igazolja poroszlója szavahihetőségét. Szeptember 21-re Dénes már Baranya megyében, a Duna mellett tartózkodott, amikor Zlaudus felkereste őt a poroszlót igazoló Zala megyei és környékbeli tanúkkal és oklevelekkel. Ha az időpontok közti különbséget nézzük (13 nap), és azt, hogy a tanúk és oklevelek összegyűjtése is némi időbe telhetett, akkor mindenképpen arra kell gondolnunk, hogy a felperes tudta, hogy nagyjából merre induljon, hogy a kitűzött határnapra megtalálja a nádort. Ezt csak úgy lehetett megvalósítani, ha a nádor legalábbis egy rövid időre (legalább 2-3 hétre) előre megtervezte az útvonalát, és ha valami sürgős királyi parancs el nem térítette ettől, akkor tartotta is magát ahhoz. Valószínű (sőt, szükségszerű), hogy idézések esetén a nádori poroszló nem csak a határnapot mondta meg a beidézett félnek, hanem a helyet is, bár erre az oklevelek nem tesznek utalást, vagy ha ő maga állította a feleket az ura elé, akkor tudta, hogy nagyjából hova kell vezetni őket. Megjegyzendő, hogy erre az időszakra, az 1220-1230-as évekre esik a pannonhalmi vonatkozású nádori ítéletek fénykora. Ennek fő mozgatója az akkori
