Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)

III. A nádori hivatal elemei és kifejlődése a 11–12. században

III. A nádori hivatal elemei és kifejlődése a 11-12. században 49 is (addig a nádorok mindig más hatósággal foglaltatták írásba döntéseiket, és csak a hivatali ügyintézésre használták az írásbeliséget).226 Mindezzel párhu­zamosan változott meg a királyi udvar ispánjának a neve a fentebb ismertetett módon. Zsoldos Attila II. András politikáját elemezve arra a következtetésre jutott, hogy itt egy királyhoz hű elit kiépítésének lehetünk tanúi, akik hatal­mát András a megyésispánok rovására növelte. Az új elit hivatalai (asztalnok-, lovász-, pohárnokmester) mellesleg megnevezésükben is elkülönültek a comes névvel illetett ispánoktól, és a magister kifejezést használták rájuk, és ekkor ala­kult át a nádorispán latin megnevezése szimpla palatinusszá, és lett a curialis comes bői iudex curie.227 A comes-tag lekopása a palatinus mellől ugyan egy ki­csit korábban kezdődő, hosszadalmasabb és összetettebb folyamat volt annál, hullámzó tendenciákkal, hogy csak ennek a terminológiai különválasztásnak tudjuk be,228 de ez nem jelenti azt, hogy a folyamat alakulásában ennek ne lett volna szerepe. A curialis comes név váltása viszont tényleg 1219-ben kezdődött, így azt teljesen András hivatali átszervezéseihez és a fenti logikához lehet köt­ni. Mindez azért fontos, mert ez alapján szögezhetjük le, hogy az „országbíró" név megjelenése nem feltétlenül esett egybe az udvarispáni funkció átszerve­zésével. Az udvarispán már korábban is megkaphatta a nádorispán feladatait, ám a terminológiai egyértelműsítés csak II. András korában, az új hatalmi elit kiépítésekor következett be. Az önálló nádori ítélőszék létrejöttének a folyamatát tehát a következőkép­pen vázolhatjuk föl. A nádorispán kezdeti feladata a királyi udvarban, a király képében történő ítélkezés volt, és a 11. század második felére már biztosan joghatósága alá tartoztak a királyi udvarszervezet népei (és egyéb etnikumok­nak is a feje volt, lásd alább). Az udvarnokföldeket is ő kezelte, illetve a királyi udvar kincstárának egyes pénzügyeiért felelt. A Kálmán király által elindított reformok a központi bíráskodás tehermentesítésére végül úgy találtak maguk­nak utat, hogy a létrehozott udvarispáni tisztség átvette a nádor udvarnok- földekkel és kincstárral kapcsolatos teendőit, így a nádor kizárólag bírói fel­adatokat látott el: megmaradt a királyi jelenlét bíróságának élén. A következő nagyobb hivatali átszervezésre a 12. század végén (valószínűleg 1192-ben) ke­rült sor, amikor a nádor kivált a királyi prezenciális bíróságból, és saját jogán bíráskodó ítélőszékké szervezték. A negyedik (a következő fejezetben részlete­sebben tárgyalt) lépcsőfok 1219-1220-ra tehető, és Bare fia Miklós nádorságá­hoz köthető, aki „professzionalizálta" az addigi nádori hivatalt. Megszervezte a helyettesítési rendszerét, egyszerre 3-4 alnádorral is dolgozva, és azzal is növelte hivatala presztízsét, hogy az ítéleteinek egy részét immár saját pecsétje alatt kibocsátott oklevelekben fejezte be. Lényegében ettől az időtől fogva be­szélhetünk „klasszikus" nádori hivatalgyakorlásról. 226 Szőcs: Nádori oklevéladás 429-431. 227 Zsoldos: II. András Aranybullája 20-21. Lásd fentebb „Az elnevezés" c. alfejezetet. 228

Next

/
Thumbnails
Contents