Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
III. A nádori hivatal elemei és kifejlődése a 11–12. században
34 Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 resztényi igazság vagy a szent akarat ne értsen egyet. Az ilyet adja át a király irányítása alá, hogy ő maga azokkal, akik mindkétfajta törvénykezésben járatosak, és inkább félik az isteni, mint az emberi törvények rendelkezéseit, úgy ítéljenek, úgy határozzanak, hogy ahol mindkét törvény [igazsága] szerint ítélhetnek, ott tegyenek úgy, ha pedig nem, illő módon a világi jog szenvedjen csorbát, és Isten igazságát tartsák meg."151 Ha tehát István kezdetben csak ezt a mintát másolta, akkor a magyarországi comes palatiinak is a királyi udvari szervezetben kellett az uralkodót helyettesítve bírói feladatokat ellátnia. Tegyük hozzá: a 10-11. századi német Pfalzgraf is látott el hasonló feladatokat.152 Az első olyan törvényszöveg, amely a nádor feladatairól szól, éppen ezt a hatáskörét említi. A Szent Lászlónak tulajdonított ún. III. törvénykönyv (amely időben a legkorábbi, és talán nem is csak László alatt keletkezett cikkelyeket foglal egybe) a következőképpen rendelkezett a nádorispánról: „Az is tetszett, hogy ha valamikor a nádorispán hazamenne, a király és az udvar pecsétjét, aki helyetteseként hátramarad, annak adja át, hogy amint egyetlen udvara van a királynak, úgy egyetlen pecsétje is maradjon. Ameddig pedig ugyanez az ispán odahaza marad, senkire se küldjön pecsétet, kizárólag csak azokra, akiket udvornic-nak neveznek, és akik saját akaratukból mennek hozzá: az ilyen fölött legyen szabad bíráskodnia. Ha másképpen tenne, ötvenöt pensát fizessen."153 A törvény arra volt kihegyezve, hogy a nádor a királyi udvarból eltávozván ne vigye magával a királyi pecsétet, és ez arra utal, hogy a 11. század második felére a királyi udvar pecsétje, tehát az ottani bíráskodás gyakorlati irányítása már összefonódott a nádor személyével. Hasonlóra utal Kálmán király 1100 körül keletkezett I. dekrétuma: „Bármely vár megyéjébe tér be a király, ott tartson vele a két megyebéli bíró: részint, hogy az ottani nép viszályainak hozzáértő vizsgálódással véget vessenek, részint, hogy ők maguk is a nádorispán ítélete alá essenek, amennyiben a nép panasza meg151 „comitis autem palatii inter caetera paene innumerabilia in hoc maxime sollicitudo erat, ut omnes contentiones legales, quae alibi ortae propter aequitatis iudicium palatium aggrediebantur, iuste ac rationabiliter determinaret seu perverse iudicata ad aequitatis tramitem reduceret, ut et coram Deo propter iustitiam et coram hominibus propter legum observationem cunctis placeret. Si quid vero tale esset, quod leges mundanae hoc in suis diffinitionibus statutum non haberent aut secundum gentilium consuetudinem crudelius sanctium esset, quam christianitatis rectitudo vel sancta auctoritas merito non consentiret, hoc ad regis moderationem perduceretur, ut ipse, cum his, qui utramque legem nossent et Dei magis, quam humanarum legum statuta metuerent, ita decerneret, ita statueret, ut, ubi utramque servari posset, utramque servaretur, sin autem, lex saeculi merito comprimeretur, iustitia Dei conservaretur." Hincmarus 17. (c. 21.) 152 Brunner: Herzogtümer 73. 153 „De palatino comite. Placuit eciam, ut si aliquando palatinus comes domum ierit, regis et curie sigillum, qui in vice eius remanserit, illi dimittat, ut sicut regis una est curia, et ita unum sigillum persistat. Domi vero comes idem quamdiu manserit, super neminem sigillum mittat, nisi super eos dumtaxat, qui vocantur udornic et qui spontanea voluntate iverint ad eum, illi ei liceat iudicare. Quod si aliter fecerit, LV pensas solvat." Závodszky: Törvények 174. Magyarul: ÍFMT 89. (Körmendi Tamás ford.)
