Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
Névmutató
Névmutató A névmutató tartalmazza az összes főszövegben és lábjegyzetben előforduló tulajdonnevet, népnevet, és az ezekből képzett mellékneveket (konstanzi zsinat, tihanyi alapítólevél, cseh nyelv stb.). A számok az oldalszámot jelölik, függetlenül attól, hogy a címszó a főszövegben vagy a lábjegyzetben található meg, és hogy hányszor fordul elő az adott oldalon. A Függelékben található 21 oklevélregesztát szintén itt névmutatóztuk, de az esetükben nem az oldalszámra, hanem a regeszta számára utalunk, ilyenkor egy „sz." betű áll a sorszám után (pl.... 19,154; 8. sz. annyit jelent, hogy a ... tétel a 19. és 154. oldalon, ill. a Függelék 8. sz. regesztájában található meg). A névmutató tulajdonnevei közé nem vettük fel a szentek neveit, amennyiben datálásra használták őket, a korszakok neveit (Árpád-kor, stb.), a nagyon gyakran előforduló Magyarország és magyar neveket, ill. a nagyobb tájegységek modern neveit (Dunántúl, Felvidék, stb.), és természetesen a hivatkozásokat (azaz pl. a „Tringli: Pest megye" szakirodalmi hivatkozás nem szerpel sem Tringli István, sem a Pest megye címszó alatt). A középkori személyneveket igyekeztünk beazonosítani, és az apjuk nevét, továbbá a nemzetségét akkor is odaírtuk, ha az a főszövegben nem szerepel. A nevek után csak azok a tisztségek szerepelnek, amelyek a szövegben is előfordulnak. Mivel az összes itt is jelzett tisztségét feltüntettük egy adott személy neve mellett, ezért az ott olvasható méltóságsort általában nem egyidő- ben viselték. Az egyes tisztségek melletti hivatali időt csak akkor jeleztük, ha az az azonosításhoz elengedhetetlenül szükséges az azonos nevű, közelebbről nem meghatározható személyek esetében. Az egyes személyek apjának a nevét külön mutatóztuk, de a nemzetségnevet csak akkor vettük fel külön, ha az önmagában, hangsúlyosan szerepel, ha csak a név egy tagjaként, akkor nem. Az ábécérendbe soroláskor a középkori nevek első tagja mindig a keresztnév, a nemzetség- vagy családnévre utaló meggyökeresedett előtag csak utána következik (vagyis „Miklós, Garai" vagy „Dózsa, Debreceni" és nem „Garai Miklós" vagy „Debreceni Dózsa" az ábécérendbe sorolás alapja). A kora-újkori és modern kori neveket természetesen a vezetéknév alapján soroltuk be. A helynevek esetében megadjuk a forrásban előforuló alakját (ha van ilyen), a települések esetén a történelmi megye nevét, és a település mai névalakját, ha ismert, és eltér a címszóként felvett névtől. Ha a település ma már nem Magyarország területén található, akkor a mai idegen nevét és az országnevet is. Az egyes országnevek rövidítései: Au.: Ausztria, Ho.: Horvátország, Ro.: Románia, Szí.: Szlovákia, Szín.: Szlovénia, Szrb.: Szerbia, Ukr.: Ukrajna. T T T
