Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
X. A nádori hivatal jövedelmei
X. A nádori hivatal jövedelmei 255 Még arra is találunk példát, hogy a pénzzel ügyesen bánó Ampod fia Dénes (II. András gazdasági rendszerének biztos támasza) a kezére jutott földet bérbe adta addig, amíg az elítélt rokonai meg nem vásárolták tőle, hogy a köztes idő alatt is készpénzt fialjon.1325 Nem csak a földet, de egy halálra ítélt ember életét is meg lehetett váltani birtokkal vagy pénzen, amely az ismert arányok szerint szintén a nádor vagyonát gyarapította.1326 Bár már nincs rá konkrét utalás az ítéletlevelekben, de a bírót minden ítélet után megillette valamennyi eljárási díj, sőt, ha csak egy olyan közös megegyezést szentesített, ahol jogilag nem is volt vesztes fél, akkor is ki kellett fizetni az ún. békebírságot. Ilyen esetekben az is a megegyezés részét képezte, hogy a bíró (és adott esetben a poroszló) díját milyen arányban állják a felek. Már a Váradi Regesztrum is rendszeresen kitért arra, hogy megegyezés esetén a bírót és a poroszlót ki fizette ki,1327 de későbbről is találunk a békebírság fizetésére példát.1328 Emellett nem csak a perek vagy megegyezések lezárásakor, de közben is kiszabhattak bírságokat valamelyik félre, pl. meg nem jelenés miatt. A bírságon is a szokásos 1/3-2/3-ad arányban osztozott a nádor és a másik fél. Druget Fülöp idejéből van arra halvány adatunk, hogy ha a bírságot nem maga a nádor, hanem vizsolyi albírája, Perényi Miklós szabta ki, akkor a nádori rész egy hányada az albírót is megillette.1329 A bírságokat kezdetben a poroszló vagy a nádor egyéb embere hajtotta be, esetleg a megyésispán segítségével.1330 Druget Fülöptől találkozunk azzal a módszerrel, hogy a nádor embere mellé adott hiteleshelyi tanúbizonysággal, és a megye négy szolgabírójának a jelenlétében szedték be a járandóságot.1331 Bár az ilyesfajta hatóság éppen a komolyabb visszaélések elkerülését célozta, Perényi Miklós albíró 1323. évi okleveléből kiderül, hogy még így sem zajlott békésen egy ilyen esemény. Történt ugyanis, hogy Tamás fia Roland panaszt tett Miklós albíró előtt, hogy az albíró a Szabolcs megyei Lidér (ma: Baktalórándháza) falvát ok nélkül lerontatta (destrui fecissemus sine culpa). Az albíró azzal védekezett, hogy őt a megyei négy szolgabíró úgy tájékoztatta, hogy a falu azé a Syuge fia Lászlóé, aki elmaradt a neki járó bírság fizetésével (qui nobis in iudicio remanserat), és a megyei szolga- bírák ezt a falut jelölték meg behajtásra (et ipsi quatuor iudices nobilium provincie de Zobolch in eadem villa reciperare assignarunt).1332 Jól érzékelteti, hogy milyen stílusban zajlott az elmaradt bírság természetbeni beszedése, ha az igazi tu117., 183. sz.; 1327: AOkl XI. 160., 223. sz.; 1329: AOkl XIV. 64. sz.; 1331: AOkl XV. 375. sz.; 1333: AOkl XVII. 239-241., 309. sz.; 1337: AOkl XXI. 628. sz.; 1342: AOkl XXVI. 364., 434. sz. 1325 ÁÚO VI. 445-447. (RP 29. sz.) 1326 Pl. 1314: AOkl III. 793-794. sz.; 1322: AOkl VI. 416. sz.; 1323: AOkl VII. 485. sz. 1327 RV 89. sz., 189. sz., 244. sz., stb. 1328 Pl. 1279: ÁÚO IV. 203. (RP 202. sz.); 1325: AOkl IX. 20., 392. sz.; 1326: AOkl X. 428., 498. sz.; 1335: AOkl XIX. 352., 590., 689. sz. 1329 Az erre utaló adatok: AOkl IX. 522., 558. sz. 1330 Gerics: Jogintézmények és terminológia 627. (vő. UBI. 236-237, RP 116. sz.) 1331 AOkl VII. 63. sz.; AOkl X. 201. sz.; AOkl XVII. 159. sz. 1332 DL 96098. (AOkl VII. 63. sz.) ' T
