Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
IX. A hivatal betöltése
244 Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 repüket kihangsúlyozandó. Egyáltalán nem túlzott tehát az 1290. évi törvény megfogalmazása akkor, amikor „országunk régi szokása szerintinek" tüntette azt fel, hogy III. András az ország nemeseinek tanácsából nevezze ki a fontosabb főméltóságokat. Itt tulajdonképpen a IV. László alatt megszokott helyzetet ígértették meg az új királlyal. Feltűnően hallgat azonban e kényszerű „tanácsról" IV. László egyik 1287. évi oklevele. Az ekkor már a saját politikai elitjével erősen dacoló király a budai polgároknak különféle előjogokat adva mentesítette őket „az országunk nádorának joghatóságától, aki éppen akkor királyi kegyből betölti hivatali méltóságát".1265 Ezek az apró megjegyzések azonban csak sejtetni engedik azt a politikai háborút, ami IV. László és az egymással is ellentétes érdekeket képviselő alattvalói között zajlott egy-egy magasabb pozíció birtoklása körül. Az 1290. évi nádorválasztást (is) szabályozó törvény szövegére egyébként szinte rímel egy jóval későbbi rendelkezés a nádorválasztásról. Az 1439. évi, budai országgyűlésen hozott, és Albert király által szentesített törvény vonatkozó része szerint „minthogy a nádor az országlakosok részéről az országlakosoknak törvényt és igazságot szolgáltathat s kötelessége is ezt tenni: azért az ország nádorát, így kívánván ezt az ország régi szokása, a királyi felség a főpapoknak, báróknak és az ország nemeseinek tanácsára velük egyetértő- leg válassza ki."1266 C. Tóth Norbert kutatásai és megállapítása szerint a Nagy Lajos-kori állapotok visszaállítását szorgalmazó törvénykorpusz itt a nádor országgyűlésen történő megválasztását szögezte le, amely szokás - ritka kivétellel - 1342-től kezdve az Anjou-korban, majd később, a Zsigmond korban is élt.1267 Az 1342. év nádorváltását pedig úgy írta le Zsámboki Miklós egy nem sokkal kinevezése után kiadott oklevélben, hogy Vilmos nádor halála után „a király kegyessége, a főpapok, bárók és az ország nemeseinek egyetértő tanácsával, az isteni gondviselés révén a nádori hivatallal díszítette fel" őt.1268 C. Tóth Norbert az emögötti megfogalmazás mögött is egy országgyűlésre való utalást sejtett.1269 Felvetődik a kérdés, hogy a 13. század végén, amikor a fentiekhez hasonló szóhasználattal írtak a nádorok kinevezéséről, és amikor amúgy is egy kísérlet történt a rendiség kiépítésére,1270 kimutatható-e, hogy a nádort az ország- gyűléseken (is) választották? A felvetésre nem lehet igenlő választ adni. Ha 1265 „exemptam a iurisdictione regni nostri palatini, qui regia de gratia pro tempore fuerit illius in fasscibus dignitatis" Elenchus III/2. 83. (BTOE I. 229.) Tegyük hozzá: az oklevél hitelessége a szakirodalomban vitatott, de újabban már nem tekintik hamisnak (lásd RA 3449. sz., Györffy: Pest-Buda 189.). 1266 CJH L 280. Magyarul: uo. 281. 1267 A Zsigmond-korra: C. Tóth: Nádorváltások a Zsigmond-korban, különösen 64-65. Lajos korára: C. Tóth: Az ország nádora 439-440., 443-447. 1268 „regia benignitas de prelatorum et baronum ac regni sui nobilium unanimi consilio divina nobis favente clementia ipsius palatinatus honore decorarat" C. Tóth: Az ország nádora 443-444., 51. jz. 1269 Q Az ország nádora 444. 1270 Gerics: Korai rendiség 265-309.
