Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
VIII. A nádori hivatal munkatársai
220 Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 hozói jogosítványokkal nem rendelkezett, mint a vele párhuzamosan hivatalban lévő budai alnádor, Tamás. Druget János és Vilmos alatt, mint említettük, felborult a szabályos, kettős helyettesi rend. Ok alkalmi albírókat állítottak csak, rövidebb időszakokra, és a budai alnádori tisztség Vilmos alatt már biztosan nem volt betöltve, de talán már János nádorsága idején sem. Az albíróik lényegében hasonló jogosítványokkal rendelkeztek, mint Perényi Miklós. Ezt leginkább Izsépen, Druget Vilmos 1339-1341 közötti vizsolyi viceiudexén lehet jól lemérni. Izsép hivatali idejének első néhány hónapjában rendszeresen kihangsúlyozta okleveleiben, hogy a ráruházott nádori jogosítványokkal, és a nádor engedélyével jár el.1153 Később ez már nem szerepelt, de a saját hatóságáról rendszeresen úgy beszélt, mintha az maga a Vizsolyban tartózkodó nádor lenne, és a neki szóló okleveleket is Vilmosnak címezték a hiteleshelyek (ez egyébként már Perényi Miklósra is jellemző volt).1154 A viceiudexre tehát a kor folyamán nem egy önálló jogkörrel rendelkező hatóságként tekintettek, hanem csak mint az aktuális nádor képviselőjére. Ez akkor is így volt, ha az albírók saját nevükben állították ki az okleveleket, és saját pecsétet is használtak. A Budán székelő alnádor, amíg betöltötték ezt a tisztséget, ugyanúgy a nádor embere volt, ám sokkal függetlenebb lehetett az urától, jogi értelemben is, hiszen önálló döntéshozó bírói fórumnak minősült. Ennek kialakulásában szerepet játszhatott az is, hogy a nádorok Druget Jánosig bezárólag nem a vicepalatinus kúriájában tartották a saját székhelyüket, így az alnádor fizikailag és jogilag is jobban el tudott távolodni a nádorispán hivatalától. Az ura mindenkori kúriáján (kivételes esetben: annak közelében) székelő albíró viszont soha nem volt egyéb, mint a nádor személyi helyettese, aki a tartományának egyes rutinügyeivel foglalkozott a nádor nevében. 2. A nádori „iroda" belső munkatársai: jegyzők, ítélőmesterek Az alábbiakban a nádori kúria belső, vagyis helyi munkatársait mutatjuk be. A nádor környezetében - főúri mivoltából adódóan - természetesen mindig sokan tartózkodtak, és egyes oligarchikus vagy tartományúri hatalmat kiépítő nádorok (pl. a Csákok vagy a Drugetek) szabályos kis „udvartartással" rendelkeztek. Ezek az emberek azonban nem tartoznak a nádori kúria segédszemélyzetéhez. így a fejezetben jórészt csak az írásbeliségben segédkező hivatali személyzetet mutatjuk be. A különféle kancellárok, nótáriusok a 13. század második felétől kiegészültek a protonotáriussal. Mint a neve is mutatja, a tisztség betöltője eredetileg szintén a kancelláriai munkában segédkezett, aztán hivatali feladata a 14. század első harmadának végén gyakorlatiasabbá alakult: a különféle kúriai bírósági ügyeket irányította, tulajdonképpen ő lett a bírói 1153 AOkl XXIII. 580., 643-644., 708., 715. sz. 1154 Pl. AOkl XXIII. 738., 751. sz.; AOkl XXIV. 567., 573. sz.
