Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
VIII. A nádori hivatal munkatársai
VIII. A nádori hivatal munkatársai 203 Zsámboki Miklóstól kezdte el adatolni.1050 A gyakorlat tényleg folytatódott Vilmos halála után is, Zsámboki Miklós nádorsága idején, így elmondható, hogy ekkortájt született meg elvont értelemben is a „nádori hivatal", amelynek folyamatos működése már nem a nádor vagy nádori albíró jelenlétén múlott. Az alábbi alfejezetekben ezt a hivatali segítő személyzetet elemezzük részletesebben, kezdve az alnádori és a nádori albírói intézmény történetétől, az iroda belső munkatársainak számító írnoki, majd később protonotáriusi (ítélőmesteri) személyzeten keresztül a nádori intézmény működését biztosító „külső segítőkig" bezárólag. Ezen külső, sokszor alkalmi segítséget az egyes ítélőtársak, illetve a gyakorlati végrehajtásban segédkező poroszlók, majd nádori emberek, jelentették. 1. A nádort helyettesítő tisztségek: alnádor, nádori albíró A korábbi szakirodalomban többnyire egységesen „alnádor" elnevezéssel illették a különféle nádorhelyettesi szerepet betöltőket. Véleményünk szerint itt differenciáltabban kell eljárni, és legalább kétféle nádorhelyettesi funkciót kell megkülönböztetnünk a 13. század közepétől fogva. Az egyik az „alnádor", amelyet a latin terminológiában többnyire vicepalatinus névvel illettek, és a jelzett időhatártól kezdve a feladata nem csak a nádor személyének helyettesítése volt, hanem az, hogy Pesten, később Budán székelve ellássa a pesti ispáni teendőket, illetve a régióban bíráskodjon. Az alnádor személye az idők folyamán távolodott a nádori hivataltól, bár kinevezése valószínűleg mindvégig a nádor joga volt. A másik fő nádorhelyettesi funkciót az „albíró" (teljesebb nevén: „nádori albíró") hivatala jelentette, amelyet a latinban többnyire a viceiudex (viceiudex palatini) szóval adtak vissza. O közvetlenül a nádor személyes munkatársa volt, többnyire a környezetében tartózkodott, és a nádor személyét helyettesítette. A 13. század végétől kezdve - éppen a nádor környezetében való tartózkodása miatt - az albírók számítottak az adott nádori tartomány másik fő bírájának. Fontos azonban jelezni, hogy az itt felvázolt terminológia és feladatkör sokkal esetlegesebb volt a gyakorlatban. Mint alább részletesen kifejtjük, a terminológiai szétválasztás nem mindig állt fent (a Druget-nádorok idején pl. a Budán székelő helyettest is viceiudex névvel illették), és nem mindig töltötték be mindkét hivatalt. így inkább csak tendenciákról beszélhetünk az egyes nádorhelyettesi funkciók szétválasztásakor, a gyakorlatot valójában a nádor személyes igényei szabták meg. Ráadásul az 1240-es évek előtti és 1340-es évek utáni időszakra a fent elmondottak egyáltalán nem érvényesek, sem terminológiai, sem funkcionális téren. A nádor helyettesítése már akkor is napirenden volt, amikor még csak a király képében bíráskodott a királyi kúriában. Szent László III. törvénykönyve is szót ejtett arról, hogy „ha valamikor a nádorispán hazamenne, a király és 1050 Nyers: Nádor működése 55-56.
